13. Mi lesz ebből?

Jeong Eun szemszöge:

  - Ne sírj. - gördült le rólam, majd mellém ült, de én nem hagytam abba - JeongEun..miért sírsz? - kérdezte közben próbálta megfogni a kezem.

  - Hagyj békén! Inkább most ne érj hozzám...Már kértelek. - néztem rá hirtelen mire visszahőkölt - Miért is sírok..? Azért mert úgy viselkedsz, mintha egy kisgyerek lennék akire folyton figyelni kell. És miért van az, hogy 1 teljes hétig semmi hír felőled és dühösen bukkansz fel? Nem is tudod mi történt az autóban igazam van? - kérdeztem dühösen.

  - Azt nem tudom, de azt igen mi történt veled az elmúlt egy hétben. - válaszolta nyugodtan.

  - Tudom kit kértél, hogy vigyázzon rám. - suttogtam, miután lehajtottam a fejem és kiültem az ágy szélére - TaeJun elég szépen tette a dolgát, bár az autóban nagyon is elárulta magát. 

  - Elmondta?? - kérdezte meglepődve.
  - Dehogy is. Ahogy beszélt az árulta el, hogy tud valamit amit én nem és amikor rákérdeztem nagyon dühös lett. - álltam fel gyorsan, mert Kevin megint a kezem akarta megfogni.

  - Meddig fogsz kerülni? - kérdezte szomorúan.

  - Nem kerüllek, de sok volt ez nekem mára. És te csak annyit mondtál, hogy sajnálod. Nem bízol bennem és gyerekként kezelsz. Ráadásul egy olyan embert kérsz fel testőrnek akiben még te sem bízol meg. Hogy lehetsz ilyen hülye? - csattantam fel.

  - Én...Én csak jót akartam, amíg nem szabadulok a bandától. - vakarta a fejét.

  - Jót??? Ez most komoly? Kevin gondolkodj már legalább egy kicsit. Az előbb rám voltál mérges, amiért elméletileg én csókoltam meg TaeJun-t. Most pedig azt mondod te csak jót akartál. - kiabáltam közben pedig fel-alá járkáltam, majd a fürdőt vettem célba.

  - JeongEun....

  - Nem Kevin.. Most inkább menj el. - mondtam már a fürdőszobában.
  - Amikor van egy kis szabad időm, amit veled szeretnék tölteni...te elküldesz.
  - Mégis mi másra számítasz ezek után? Hogy majd a nyakadba ugrok és azt mondogatom 'Szeretlek' ?? Na arra várhatsz. Én semmi rosszat nem tettem. Ha nem TaeJun-t kéred fel, hogy őrködjön akkor ez meg sem történt volna. - néztem rá gyilkos tekintettel.
  - Ó.. akkor most már az egész az én hibám ugye? Rendben. Elmegyek és megnyugodhatsz. TaeJun mától nem lesz az aki vigyáz rád, mert keresek helyette valaki mást. - mielőtt kilépett a szobám ajtaján visszanézett - Még valami amiért én lennék a hibás?

  - Miért kezelsz gyerekként? Miért nem tudod felfogni, hogy nem egy 5 éves vagyok akit kísérgetni kell?
  - Szia. - intett és kiment a szobámból, majd a házból is.
 Pár percig álltam és visszatartottam a dühömet. Nem akartam sem üvölteni, sem csapkodni, sem semmi hülyeséget csinálni, ezért megmostam az arcom hideg vízzel. Amint kicsit lenyugodtam bedőltem az ágyamba és egyből elnyomott az álom.
 Reggel leballagtam a konyhába és legjobb barátnőimmel találkoztam.
  - Jó reggelt. - köszöntem rekedten és kómásan, mire visszaköszöntek, de azért végignéztek rajtam - Csak fáradt vagyok. - próbáltam nyugtatni őket, mivel a tekintetük tele volt aggodalommal.
  - Az elhiszem. - jött oda hozzám ChaeRim, közben MinAh és HyoRi folytatták a reggeli előkészítését - Gyere. Amíg ők ténykednek mesélj, hátha tudok segíteni. Olyan rossz volt hallgatni, hogy veszekedtek. - ültünk le az étkezőbe.
  - Átélni még rosszabb volt. A fenébe... Kevin nem érti meg, hogy nem vagyok gyerek.
  - Csak aggódik. Hiszen kevés ideje van amit rád szánhat.
  - Kevés? Hiszen TaeJun-t kérte fel őrző-védőmnek. Annyi ideje lehetett volna, hogy sms-t írjon vagy felhívjon. de még arra se vette a fáradtságot. - kezdett megint felmenni bennem a pumpa.
  - Ne idegeskedj ennyit ezen. Nemsokára mindketten lenyugszotok és értelmesen megtudjátok beszélni amit kell. - gondolkodott pozitívan Chae.
  - Jah..Na mindegy. Most nem ezzel kell foglalkoznom. Nemsokára indulnom kell egy reklámforgatásra. Szerintem csak este jövök valamikor, de sietek.
  - Várd meg míg ő keres. Akkor biztos lesz az, hogy rájött Ő szúrta el a dolgokat. - simogatta meg a hátam. 
  - De...Az a furcsa, hogy én még így is szeretem. Nem bízik bennem, gyerekként kezel és sok más dolog ellenére..Még mindig szeretem.
  - Ez természetes. Viszont nem engedheted meg neki, hogy uralkodjon. - javasolta Chae.
  - Nem is fogom. Utálom, ha valaki megmondja nekem mit, mikor, hol, hogyan és miért csináljak.
 Mindketten bólintottunk, majd hallottuk ahogy MinAh kiabál.
  - Csajok! Nem ártana egy kis segítség, mert odaég a rántotta.
  - Megyek megnézem. - kezdett el kuncogni.
 Kaja után elkezdtem készülődni. Időközben HyoRi bejött a szobámba és segített ruhát, cipőt és egyéb fontos dolgokat választani. Ezalatt vele is megtárgyaltam a tegnap estét és ő is ugyanazt javasolta mint Chae. Nem engedhetek Kevinnek. Nem szabad gyengének lennem.

 A forgatás gyorsan lezajlott, talán gyorsabban is mint gondoltam. A lány akivel együtt dolgoztam nagyon beképzelt volt, azonban értette a dolgát. Éppen mikor indultam volna a főnököm elém állt.
  - Jó napot! - hajoltam meg megadva a tiszteletet.
  - Szia. Lenne egy fotózás, amire téged szerveztelek be. remélem nem baj. - mosolygott mint általában, de éreztem, hogy valami nem fog tetszeni nekem.
  - Nem baj. És mikor lenne?
  - Most. Csak a szomszédos épületbe kell átmenned. Egy fiatal fiúval kell fotósorozatot csinálnod. - kezdte el magyarázni - Ez lesz az első fotózása, úgyhogy ne harapd le a fejét, ha elront valamit.
  - Igenis! Köszönöm! - hajoltam meg ismét - Akkor viszlát...
  - JeongEun? - szólt utánam, mire felé fordultam - Minden rendben? Olyan letörtnek tűnsz.
  - Természetesen. Teljesen jól vagyok. - nyugtattam meg, bár nem teljesen volt igaz.
  - Ha baj van nekem nyugodtan szólhatsz. Na de nem tartalak fel tovább. Jó munkát! - ezzel el is ment. Furcsa főnököm van, de ha kell mindig segít mindenkin.
 A másik épületbe érve láttam, hogy nagy a sürgés-forgás. Ahogy beértem az öltözőbe mindenki rám vetette magát és elkezdtek felkészíteni a fotózásra. A fotós eljött hozzám és mindent elmagyarázott. Amikor befejeztek mindent rajta már küldtek is a kanapéhoz. Leültem a közepére. A srác akivel leszek majd mögém jön, de előtte rólam pár sorozat.
 Amint megérkezett a partnerem rám sem nézett, hanem egyből meghajolt előttem. 
  - Jó napot! A nevem JungKook és ma én leszek a partnere. Kérem ne legyen túl kemény hozzám. Még csak kezdő vagyok. - mondta és fel sem nézett.
  - Szia. Én JeongEun vagyok, de szeretném ha tegeznél és nem vagyok kegyetlen úgyhogy ne stresszelj kérlek. Éééés... még egy dolog. Egyenesedj ki. Fájni fog a hátad. - szóltam rá vigyorogva, mire kissé megszeppenve felegyenesedett és rám nézett - Ne nézz így rám. Nem vagyok emberevő.
  - Igenis! - vágta magát vigyázz állásba, mire én csak a fejem ráztam.
  - Na gyere kezdjünk neki. - paskoltam meg a vállát.
 A sorozat végére már nagyon belejött abba, hogy mit kell csinálnia így egy 2 óra alatt végeztünk is. A csapat elment egy kis vacsorára, de én nem tartottam velük. Inkább hazamentem, letusoltam és lefeküdtem.

  Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Megnéztem a kijelzőt és leblokkoltam pár percre. Kevin hívott. Nagy nehezen rávettem magam és felvettem.
  - JeongEun.. Én... Nagyon sajnálom.. Nem akartam, hogy ez legyen a vége. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Hülye voltam.. De nem bírtam volna ki, ha valami bajod esik.Tényleg.. nagyon sajnálom. - mondta, de hallottam vagy sír vagy kissé részeg.
  - Kevin. Tudod egyáltalán mennyi az idő?
  - Nem érdekel az idő. Csak... szeretném, ha tudnád te vagy nekem a legfontosabb. Kérlek ne haragudj rám. - csuklott egyet. Részeg. A fenébe. Ennek nem lesz jó vége.
  - Hol vagy? Elmegyek és meglátjuk mi lesz. - sóhajtottam és kiszálltam az ágyból.
  - Tőletek azt hiszem úgy 5 saroknyira, de nem vagyok biztos benne. Egy rózsa van a bejárati ajtó felett. - magyarázta alig érthetően. A "Rose&Cafe"-ban van. 
  - Rendben. Nemsokára ott leszek. El ne menj onnan. - mondtam és letettem a telefont. Gyorsan elkészültem és 10 perc alatt elértem a kávézóhoz. Amikor megláttam Kevint nem hittem a szememnek. Részegebb mint gondoltam. Csoda, hogy egyenesen ülni tud. Odasétáltam hozzá és megálltam mellette.
  - Hát itt vagy. Tényleg eljöttél. - kezdett egy vigyorogni.
  - Igen, de te borzalmasan nézel ki. Gyere haza viszlek és reggel, majd szólok a menedzserednek.
  Felsegítettem és nagyon nehézkesen hazajutottunk. Beborult az ágyamba én pedig elkezdtem levenni róla a ruháit. Kabát, pulcsi, cipő.. amint végeztem ezek levételével én is levetkőztem és bebújtam mellé, majd hátat fordítottam neki. 
  - Jó éjt. - mondtam mogorván.
  - Ne haragudj rám, kérlek JeongEun. - karolt át a takaró alatt és a felsőm alját kezdte el piszkálni.
  - Ezt reggel megbeszéljük. Most már aludj.
  - Rendben, de egy csókot kérek. - a vállamnál fogva a hátamra fordított és félig rám feküdt.
  - Nem kapsz.. Bűzlesz az alkoholtól. - próbáltam letolni magamról, de semmi haszna nem volt.
  - Csak egyet kérek. - ismételte meg. Nem akarom megcsókolni, mert akkor azt fogja hinni megbocsájtottam neki. Plusz azért sem akarom megcsókolni, mert tudom akkor abból több lenne. - Kérlek. Csak. Egyet. Adj. 
  - Rendben. - adtam meg magam, bár fogalmam sincs miért vagyok ilyen bolond. Lassan és óvatosan ajka az enyémhez ért. Először csak becézgetett, majd egyre hevesebb lett. Én pedig belementem. Meg fogom bánni, de szükségem van a közelségére.

Folyt. Köv.

~Szünet~

Nos, volt egy elég hosszú szünet amíg nem írtam egy részt(bejegyzést) sem. Nagyon sajnálom, de nem volt időm, energiám, ihletem. Szóval.. március óta elkészültem a következő résszel. A napokban fel fogom tenni, de nem kell nagyon ütős dologra számítani. 

A 13. rész címe " Mi lesz ebből? "  és itt egy kis részlet: 

' Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Megnéztem a kijelzőt és leblokkoltam. Kevin hívott. Nagy nehezen rávettem magam és felvettem.  
  - JeongEun.. Én... Nagyon sajnálom.. Nem akartam, hogy ez legyen a vége. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Hülye voltam.. De nem bírtam volna ki, ha valami bajod esik. Tényleg.. nagyon sajnálom. - mondta, de hallottam vagy sír vagy kissé részeg.
  - Kevin. Tudod egyáltalán mennyi az idő?
  - Nem érdekel az idő. Csak... szeretném, ha tudnád te vagy nekem a legfontosabb. Kérlek ne haragudj rám. - csuklott egyet. Részeg. A fenébe. Ennek nem lesz jó vége.
  - Hol vagy? Elmegyek és meglátjuk mi lesz. - sóhajtottam és kiszálltam az ágyból.
  - Tőletek azt hiszem úgy 5 saroknyira, de nem vagyok biztos benne. Egy rózsa van a bejárati ajtó felett. - magyarázta alig érthetően. '

A suli miatt ritkán fogok feltenni újabb részeket(havonta 1-2 rész), ezért kérlek titeket, hogy legyetek türelmesek. Sietni fogok amennyire tudok. Akik követték eddig is, hogy mikor és mit rakok fel azoknak köszönöm, mivel nagyon jól esik, hogy szeretitek azt amit írok plusz izgultok mi is lesz a következő részben. Ti vagytok a legjobbak. Imádlak titeket~♥

12. Nem értem...

Jeong Eun szemszöge:

A napok csak telnek. Nagyon gyorsan. Csajokkal mást sem csinálunk 1 hete, csak munka után eljárogatunk a városba gondolataim elterelése érdekében. A hideg idő miatt fel kell rendesen öltöznünk. A hó ahogy leesett egyik nap, úgy olvadt el a következőn. Nem szeretem az ilyen változékony időt, de ez van. Ma is azt terveztük, hogy elmegyünk vásárolni, de Tae Jun megakadályozta ezt.
  - Jeong Eun! - futott oda hozzám - Lenne kedved ma eljönni velem valahova? - kérdezte mosolyogva.
  - Hát a lányokkal mára már lebeszéltem a programokat. - próbáltam kedvesen visszautasítani, mert nem szeretnék vele elmenni. Mióta Kevint és a bandatársait elköltöztették egy lakásba Tae Jun nagyon próbálkozik. Az fáj, hogy az elmúlt 1 hétben Kevin egyszer sem hívott, de még üzenetet sem írt. Kezdek még jobban félni, hogy nagy a baj. A rajongók egy párszor próbáltak megfélemlíteni, hogy ha nem hagyom el Kevint akkor nagy bajok lesznek. Ezért is vagyok mindig barátnőkkel.
  - Ha jól tudom akkor eddig minden nap velük voltál. Most arra szeretnélek kérni, hogy tölts velem is egy kis időt. - nézett rám kiskutya szemekkel.
  - Hali! - jött oda hozzánk ChaeRim - Szia Tae! Hogy vagy?
  - Szia. Egész jól, de lenne egy kérdésem.
  - Igen? És mi lenne az? - érdeklődte meg barátnőm.
  - Jeong Eun említette, hogy veletek beszélt le programokat munka utánra. Szóval azt szeretném kérdezni, talán nem lehetne, hogy ma velem töltsön egy kis időt? - nyögte ki végül a kérdést Tae Jun.
  - Nem is tudom. - gondolkozott el Chae miközben rám nézett, mire megráztam a fejem. Gonosz mosolyra húzta a száját és belém hasított egyfajta rossz érzés, hogy bosszút akar állni rajtam, mert reggel elaludtam és nem készítettem reggelit. - Mára azt hiszem szabaddá tehetjük. Menjetek és érezzétek jól magatokat. - mondta és miközben Tae Jun megölelte rám nézett és kinyújtotta a nyelvét. A szememmel szinte fojtani tudtam volna olyan mérges lettem. Miután ChaeRim odébb állt átöltöztünk és elindultunk.
Lassan egyre hidegebb van minden este és közeledik a karácsony is így kezdik feldíszíteni az utcákat. Végigkocsikáztunk a fél városon közben betértünk 2-3 helyre is. Ahhoz képest, hogy eddig nagyon látszott mik a szándékai most próbálta a normális énjét is újra megmutatni. Nem tett semmi rosszat sem ellenem sem pedig velem, ezért egyre jobban éreztem magam. Ellazultan, gondtalanul, de legfőképp boldogan. Kevin hívására vagy üzenetére várva, egyenlőre hiába, kicsit a kedvem a padlót súrolta. TaeJun kedvessége, jókedve, pörgőssége hatott rám és amikor a lakásomhoz értünk már könnyeztem annyit nevettem. Amikor ez picit csöndesedett a hangulat megváltozott a kocsiban. Mintha feszültség lenne. Aztán megszólalt amitől libabőrös lettem hirtelen.
  - Hívott már? - mondta kicsit rekedten mire megköszörülte a torkát - Úgy értem Kevin felhívott már?
  - Nem. - néztem az ölembe - De még üzenetet sem írt. Aggódom, hogy baj van.
  - Nincs semmi gond. - mondta mintha teljesen tudná, hogy éppen mi történik a bandával.
  - Ezt honnan veszed, hiszen veled sem beszéltek...vagy igen?
  - Na ne viccelj! Pont velem beszélnének... - kezdett el nevetni.
  - Bocsánat, de úgy mondtad mintha legalább egyikükkel...
  - Nem megmondtam, hogy nem beszéltem senkivel közülük? - vágott közbe kicsit dühösen. Én összeszorítottam szemeim, mert kicsit megijedtem, aztán sóhajtott. - Sajnálom JeongEun. Csak elég nehéz napom volt, plusz mérges vagyok Kevinre.
  - TaeJun figyelj. Ez nem a te problémád rendben? Majd hív ha van ideje. - nem tudom, hogy az utolsó kijelentésemmel magam akartam megnyugtatni vagy TaeJun-t, de szinte semmi hatása nem volt. A feszültség egyre erősebb volt a kocsiban és ezt nem bírtam így inkább elköszöntem. - De most megyek, mert várnak. Köszönöm a mait, majd holnap találkozunk. Szia. - mosolyogtam kissé hamisan és nyitottam volna az ajtót, de megfogta a kezem.
  - Miért ragaszkodsz ennyire hozzá? Miért Ő...miért? - nézett rám csillogó szemekkel.
  - Ta...TaeJun te sírsz?
  - Miért nézed még ezt is el neki? Amikor ott volt a fotózásunkon én küldtem oda hozzád, mert ő gyáva mód el akart menni. Ha én nem megyek utána lelépett volna míg te az öltözőben sírsz miatta. - mondta közben felemelte a kezem és megcsókolta.

  - Ne csináld ezt. - kértem. Ugyan a kezem elengedte, de engem nem. Megfogta két oldalt arcom, áthajolt a sebváltó felett és megcsókolt. Először tiltakoztam. Próbáltam eltolni magamtól, de semmi haszna nem volt, mert erősebb. Próbáltam ütögetni a mellkasát, de az sem segített. Ajka az enyémen és én egyre gyengébb vagyok. TaeJun nem hagyta magát, nyelvével utat tört magának keresve az enyémet. Nem akartam viszonozni, de éreztem, hogy egyre kétségbeesettebben próbálkozik. Ez kicsit felzaklatott. Mielőtt normálisan végiggondoltam volna a dolgokat visszacsókoltam. Furcsa érzés kerített hatalmába. A csók egyre hevesebb lett. Az agyam és a testem elzsibbadt.
Amikor egyik kezét arcomról elvette végigsimított nyakamon, majd egyre lejjebb aztán csípőmnél megállt és kicsit megszorította, de nem fájt. Ez a tette kicsit kijózanított és rájöttem mit is tettem az előbb. Megfogtam mindkét kezét és levettem az arcomról is és a csípőmről is. TaeJun elvált ajkaimról és kérdőm nézett rám. Mielőtt bármit mondhatott volna kinyitottam az ajtót és kiszálltam.
  - Ezt még egyszer ne próbáld meg. - mondtam, majd becsaptam a kocsi ajtaját. Elővettem a lakás kulcsait és bementem. Felcsattogtam a szobámba semmivel sem törődve, majd magam után bezártam az ajtót. Lefürödtem és befeküdtem az ágyamba. Pár másodpercig így feküdtem aztán észrevettem, hogy valaki erősen kopogtat. Kimásztam és kinyitottam a zárat aztán a fehér faajtó már nyílt is.
  - Kevin.. te mit keresel itt? - néztem 1 hétre eltűnt pasim szemébe.
  - Szerinted? - kérdezte dühösen - Miért csináltad?
  - Mit? Nem értelek. - fordultam vissza az ágyamhoz, de megállított.
  - Hogy csókolhattad meg azt a TaeJun nevű gyereket?
Megperdültem és lekevertem Kevinnek egy nem erős pofont.
  - Én? Én csókoltam meg? Éppenséggel ő volt az aki lekapott és ő volt az aki elmondta, hogy a fotózáson utánam küldött, mert elakartál menni. Most pedig 1 hete azt várom, hogy hívj vagy írj egy üzenetet, de hiába! Semmi! És áruld már el nekem, hogy honnan tudsz erről?!- kiabáltam.
  - Figyelj sajnálom. Nagyon, de annyi munkát adtak, mint még soha. - magyarázkodott - Arról, hogy honnan tudom elég annyit mondanom: vannak emberek akik tudnak dolgokat.
  - Értem. Szóval megfigyeltetsz? - kérdeztem halkan és nem néztem a szemébe - Figyeltetni tudsz, de egy sms-t küldeni már nehéz?
  - Nem. JeungEun... - foga volna meg az arcom de hátráltam - JeongEun....
  - Kérlek. Most ne érj hozzám. - kértem reszkető hangon. Fojtogat a sírás. - Miért? Embereket küldesz, hogy figyeljenek meg. Nem bízol bennem?
  - Teljesen megbízok benned, de abban nem, hogy vigyázol is magadra. - lépett felém én pedig hátráltam, majd mögöttem hirtelen megéreztem az ágyat, amire lendületesen leültem - Nehéz elhinni, hogy szeretlek és iszonyatosan féltelek? - odaért elém, majd a vállamnál fogva hátradöntött az ágyon, aztán fölém mászott. Csak egy pillanatra ért hozzám, de szinte áramütésként hatott testemre. Mindenem csak Kevinre koncentrált.
  - Kev...Kevin neh érj hozzám kérlek. - fordítottam el a fejem.
  - Nézz rám. - még mindig másfele néztem - JeongEun nézz rám. - kért újra, de nem tettem azt amire kért. Jobb kezével megfogta az állam, aztán úgy fordította, hogy egyenesen szemeibe nézzek. Bal kezével átkarolta derekam, majd arca egyre jobban közelített. Összeszorítottam mindkét szemem. Nem akarom, hogy megcsókoljon, mivel akkor dől minden, mint a dominó. De nem tette. Nem csókolt meg. Homlokát az enyémnek döntötte és vett egy mély levegőt.
  - Sajnálom. - suttogta és nem mondott semmi mást.
 Ez furcsa... nem értem Kevin mit szeretne most csinálni. Mit akar elérni ezzel az egésszel? Figyeltet csak azért, mert azt hiszi nem tudok magamra vigyázni? Ez abszurd. 20 éves vagyok mégis, mintha gyerekként kezelne.
  Homlokát még mindig az enyémnek támasztotta, de felemelte fejét mikor elkezdtem kuncogni. De gyorsan abba is hagytam, mivel a nevetésem átváltott sírásba.

Folyt. Köv.

11. 'Szép' reggel

Jeong Eun szemszöge:

Amikor Kevin és a menedzsere visszaértek elfogott egy bizonytalanság, félelem.

  - Jeong Eun. - jött oda hozzám Szerelmem - Amint a fotózással végeztetek hívj fel és együtt haza megyünk. Beszélni szeretnék veled. - nézett rám nagyon komoly arccal.

  - Rendben.  - bólintottam - Valami baj van, Kevin? - fogtam két kezem közé arcát.

  - Nincs baj, de van egy fontos dolog amiről szeretnék veled nagyon hamar beszélni. 

  - Értem. Akkor hívlak és otthon megbeszéljük. -mosolyogtam, de ő nem viszonozta. Nagy a baj.

  - Na, gyerekek! Gyertek fejezzük be a maradék sorozatot. Tae Jun te menj a sminkeshez! Jeong Eun te pedig a a stylist-hoz! - kiabált a fotós.

  - Menj! És várom a hívásod. - dobott egy puszit Kevin, majd elment. A fiúk a menedzser után meneteltek, de egy pillanatra mind vissza fordultak és erősen integettek. Viszonoztam a 'csapkodást' vigyorogva. Miután mindannyian elmentek mentem a dolgomra. Amíg a ruháimat kiválasztották Tae Jun-nak a sminkjét igazították meg, utána cseréltünk. 

Munka után elmentünk meginni egy kávét, miközben jókat nevettünk és beszélgettünk mindenféle dolgokról. A kávé elfogyasztása után elköszöntem Tae Jun-tól és felhívtam Kevin-t.

  - Szia! Végeztem. - szóltam bele a telefonba.

  - Rendben. 5 perc és ott vagyok érted. - mondta, majd letette. Ez nem jó. De tartotta az időt, amit mondott. 

Amikor beléptünk a lakásba az előszobában egy nagy bőrönd fogadott. 

  - Ez...ez.. mi? Kevin ugye nem..? - fordultam felé.

  - Ez csak egy átmeneti állapot. Csak 1 hónap. - nyújtotta ki felém a kezét.

  - Miattam. Ez csakis miattam lehet. Hogy lehettem ilyen ... - gyűltek könnyek a szemembe, amiket Kevin gyorsan le is törölt.

  - Dehogy is. Ennek hozzánk és a ma készült képekhez van köze. Elkezdett terjedni a hír, hogy együtt vagyunk, de a mai képek után, amik rólad és Tae Jun-ról készültek még nagyobb lett a káosz. A riporterek hamar rá fognak erre kapni és a menedzserrel azt beszéltük meg, hogy 1 hónapra a fiúkkal együtt egy lakásba költözünk. - szorított mellkasához amibe belefúrtam arcom.

  - Hogy kerültek ki a képek? Hiszem még csak pár órája készültek. - húztam még közelebb magamhoz.

  - A menedzserrel ezen gondolkodtunk, de azt mondta kifogja deríteni. Bíznunk kell benne, de nekünk is gondolkodnunk kell, hogy ki, miért és mikor csinálhatta. - mondta, majd egy csókot nyomott a fejem tetejére - A következő 1 hónapban nagyon vigyáznunk kell, hogy mikor és hol találkozunk. Nem szeretnék elmenni, de muszáj annak érdekében, hogy rendbe jöjjön minden és senkinek ne essen bántódása. Főleg neked. - elhalkult a hangja és elengedett.

  - Mikor kell indulnod? - kérdeztem lehajtott fejjel, miközben mély levegőt vettem, hogy megnyugodjak.

  - Nemsokára jönnek értem. Talán egy másfél óra. - mondta és közben megfogta a kezem, majd behúzott a hálószobába. Becsukta az ajtót, de a kezem még mindig nem engedte el. Lassan odasétált velem az ágyhoz, megcsókolt és lefektetett. Amikor Kevin is ráfeküdt az ágyra még jobban besüppedt és a sok kispárna közt majdnem elvesztem. Erre kuncognom kellett, ami átragadt rá is. Mellém feküdt és átkarolt a derekamnál.

  - Megvárom míg elalszol. Majd csak utána megyek el. - húzott közel testéhez. Háttal voltam neki így nem volt nehéz. Nagyon szeretem, ha közel van hozzám.Velem van, szeret. Úgy érzem nincs és nem is lesz semmilyen rossz dolog.

  - Várjunk! Én még nem is fürödtem! - pattantam volna fel,de Kevin visszarántott és rám feküdt.

  - Ráér az reggel is. Kérlek most maradj itt. Hadd lássam ahogy elalszol. - súgta a fülembe.

  - De...

  - Kééérleeeek...

  - Jó, de kérek jó éjt csókot. - csücsörítettem, mire meg is kaptam. Gyorsan bebújtunk a takaró alá. Az álom nagyon gyorsan leragasztotta a szemem. Abban reménykedtem, hogy itt hagyják szerelmem legalább ma éjszakára. Tévedtem. Az a tudat, hogy Kevin 1 hónapig nem lesz megrémített. De mondta a kivételt is. Találkozhatunk, mert az nincs megtiltva, de nagyon kell vigyázni. 

Reggel már egyedül ébredtem. Teljes csend uralkodott a lakáson. Ez nem jó. Ebbe bele fogok őrülni. Már most rossz ez a magányos hallgatás. Meddig fogom bírni? Nem sokáig. De mit kellene tennem, hogy enyhítsek ezen az egészen? El kell mennem egy időre valakihez. A csajokhoz! Kipattantam az ágyból és a telefonomért nyúltam. Bepötyögtem az otthoni számot. Párat kicsöngött, majd MinAh felvette.

  - Igen? -szólt bele kómás hanggal.

  - Szia MinAh. Jeong Eun vagyok. Egy kérdésem lenne. - tértem a tárgyra.

  - Mondd nyugodtan.

  - Csak azt szeretném megkérdezni, hogy egy ideig odaköltözhetnék hozzátok? - kérdeztem meg kis hezitálás után.

  - Mi történt? Szakítottatok vagy mi? Remélem nem. 1 hónap nem a világ vége. 1-1 találkozással ki lehet bírni.

  - Nem. Nem szakítottunk, de nekem nem bejövős ez a nagy csend itthon. - indokoltam a kérdésem.

  - És mikorra tervezted, hogy jössz? 

  - Gyorsan összepakolok pár cuccot és megyek.

  - Rendben. Van kulcsod és szívesen látunk mint mindig. De, ha nem baj akkor én most visszafekszek, mert tegnap nagyon hosszú napom volt. - mondta és ásított egyet.

  - Oké. Nemsokára megyek. Szia.

  - Szia. - köszönt el, majd letettük.

Elmentem, összeszedtem a fontosabb dolgokat, bekaptam pár falat reggelit és már úton is voltam. A buszon nem voltak sokan, így volt hely a táskámnak is. 15 perc utazás és még pár perc séta után már az ajtót nyitottam. Még mindannyian aludtak, ezért csöndben elfoglaltam a vendégszobát. Kipakoltam és vissza mentem a konyhába reggelit csinálni barátnőimnek, hogy kedvükre tegyek. Miközben a kenyerek a pirítóban készültek megterítettem 4 személyre, elővettem a narancslevet és öntöttem a poharakba. Amint a pirítósok elkészültek minden tányérra tettem egyet, a maradékot pedig középre helyeztem egymásra tornyozva. Elmentem a hűtőhöz paradicsomért, vajért, paprikáért és az egyéb dolgokért. Amikor mindennel kész lettem megjelent ChaeRim, mögötte HyoRi. 

  - Jeong Eun! - ugrottak a nyakamba.

  - Sziasztok! - köszöntem mikor elengedtek - Gyertek csináltam reggelit.

  - De jóóó!! - örült meg Hugi - Végre olyan reggeli amit nem valamelyikőnk csinált és nincs megégve.

  - Jó-jó vettem a célzást. - emelte fel a kezét Chae - Mostantól te csinálod a reggelit. - kócolta össze a hajam - De HyoRi! Az az estet csak egyszer történt meg.

  - Igen. Ez igaz.

  - Akkor csönd.- nyújtott nyelvet ChaeRim.

  - Hé! Én is itt vagyok ám. Gyertek enni. Most lett kész. - mondtam mire bólintottak és helyet foglaltak az asztalnál - Mindjárt jövök csak felkeltem MinAh-t. Nyugodtan kezdjetek el enni. - lassan elindultam felfelé a lépcsőn. Amikor elértem a szobája ajtajához csöndben bekukkantottam. Az arca alig látszott ki a takaró alól, de lélegzett. Odaosontam az ágya széléhez és mielőtt leülhettem volna, hogy felkeltsem jött egy üzenetem, amit csak a telefonom rezgése tudatott velem. Elővettem és megnéztem mit írt Kevin: 

Szia. Hogy vagy? Remélem jól aludtál,

 attól függetlenül,hogy nem voltam veled. 

Amint tudom elintézem, hogy tudjunk találkozni.

És egy kérdés: nem láttad véletlen Hoon-t?

Még ha te nem is tudod barátnőidet nem tudnád meg kérdezni?

Nagyon fontos lenne, mert nem veszi fel a telefont

és a főnök meg a menedzser nagyon dühösek. Köszönöm!

Szeretlek ♥ Kevin

Az üzenet elolvasása után elgondolkoztam, de közben megmozdult a takaró és egy Hoon nyújtózkodott ki onnan. Volt rajta egy trikó és egy rövidnadrág. Miután megnyújtotta izmait körbenézett és észrevett engem, amint nagy szemekkel bámulom.

  - Te... te meg mi a francot keresel itt, Hoon??? - néztem rá szúrósan.

  - Ömm... 

  - Neked nem a fiúkkal kellene lenned? Tudod te, hogy most milyen dühös lehet a menedzseretek és a főnökötök? - léptem közelebb.

  - Nyugi. El vagyok engedve. - mondta kissé rekedt hangon.

  - El??? Te most komolyan beszélsz? Kevin most írt egy üzenetet, hogy mindenhol téged keresnek. A telefont sem veszed fel! A főnök és a menedzser iszonyú pipa. - keltem ki magamból mire MinAh felriadt.

  - Jeong Eun! Nem lehetne egy... kicsit ... - nem fejezte be a mondatot amikor meglátta, hogy Hoon-nal kiabálok.

  - Nem. Nem lehet halkabban! - elkaptam tekintetem MinAh-ról és ismét Hoon-t néztem - Most megfogod magad és felöltözöl, majd elvonszolod magad a telefonodig és felhívod Kevinéket! Gondolom nem akarod, hogy még jobban hátsóba rúgjanak. 

  - Oké-oké. Értettem főnökasszony. - emelte fel mindkét kezét és mosolygott miközben kikelt az ágyból. Összeszedte a cuccát és adott egy gyors csókot MinAh-nak, mire én csak kerek szemekkel néztem. Aztán elment.

  - Miért nem szóltál, hogy legalább itt van? - sóhajtottam.

  - Sajnálom. - hajtotta le a fejét.

  - Van mit, mivel most nagy bajban van.

  - Sajnálom. - ismételte.

  - Jó. Ezt majd később. Most gyere reggelizni. Kevinnel is beszélni fogok. Remélem azért nem fogják nagyon leszedni a fejét Hoon-nak. - mondtam és kinyújtottam a kezem MinAh felé amit ő elfogadott és együtt mentünk vissza az éppen reggelizőkhöz.

  - Mi történt? - érdeklődött HyoRi - Mi volt ez a nagy kiabálás?

  - Később. Most együnk. Aztán vár a munka. - ültem le én is az asztalhoz.

  - És ma meddig maradsz? - kérdezte Chae.

  - Nem csak ma leszek veletek. Még egy jó darabig. De ha zavarok vagy valami akkor haza megyek.

  - Dehogy is. Nyugodtan maradj. Nem azért kérdeztem. Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott.

  - Akkor jó. Na de siessünk, mert mindjárt mennünk kell dolgozni.

Egy 20 perc múlva már készen is voltunk. Átöltöztünk, összepakoltuk a dolgainkat, majd elindultunk munkába. 

Folyt. Köv.

10. Lebuktunk? (Kevin)

Kevin szemszöge:

  - Jeong Eun! - szóltam kis figyelmeztetéssel szerelmemre.

  - Ke..Kevin.... - nézett rám meglepve, miközben a 'partnere' letette.

  - Szüneten vagyok, de látom megzavartam valamit. Majd este találkozunk otthon. Viszlát! - intettem és elindultam a kijárathoz.

  - Kevin várj! - kiabált utánam a srác.

  - Dolgom van. 

  - Egy percet kérek. - erősködött és megfogta a vállam, hogy megállítson.

  - Mint mondtam nem érek rá.

  - Nem érdekel. Akkor is meg fogsz hallgatni. 

  - Fél perc. - adtam meg magam.

  - A nevem Park Tae Jun és Jeong Eun munkatársa vagyok. Amit az előbb láttál az csak a mai munka része volt. Nem akartuk megtenni. Én elmentem csak azért, mert nem akartam, hogy baj legyen, de utánam jött és biztatott. A mostani fotózás nagyon fontos a jövőt illetően, a számára is és az én számomra is. - vett egy nagy levegőt - És nem szeretném, ha ez a kis semmiség kárt tenne a kapcsolatotokban.

  - Te mégis honnan..? - lepődtem meg.

  - Az most lényegtelen. vágott a szavamba - Az amit mondani szeretnék, hogy emiatt ne legyetek rosszban. Ne haragudj rá. Csak munka.

  - Még valami? - kérdeztem, majd zsebre dugtam a kezem és oldalra fordultam.

  - El ne merj most menni! - figyelmeztetett - Inkább sétálj oda a csajodhoz és ne legyél ennyire gyerekes. Ne fuss el!

  - Én nem futok el. Nem vagyok gyáva típus, csak tudod nagyon rossz volt látni ezt az egészet. - válaszoltam kissé ingerülten.

  - Tudom és megértelek, de komolyan mondom. Menj oda hozzá. Meglepte, hogy pont most jöttél és látnod kellett. Ahogy ismerem most az öltözőben van és aggódik, hogy haragszol-e rá. - világosított fel.

  - Nem tudom. A munka az csak munka. De amit láttam... 

  - Csak azt láttad, hogy dolgozunk.

  - Merre van? - sóhajtottam.

  - Az öltözőben kuksol nagy valószínűséggel. 

  - Köszönöm.

  - Nincs mit.

Intettem és elindultam az öltöző felé. Amikor oda értem bekopogtam, de nem érkezett válasz így lassan benyitottam. Jeong Eun háttal volt nekem. Egy székben ült lehajtott fejjel és sírt. Halkan odasétáltam mögé és átkaroltam. Egy picit megugrott, de szorosan megfogta a kezem.

  - Én... nem akartam...hogy ez..legyen..Kérlek.. ne haragudj rám... Sa..sajná..lom. - kért bocsánatot szipogva.

  - Ssshh... Nincs semmi baj. Csak egy munka. Nekem kellene bocsánatot kérnem, mert rosszul reagáltam. De hirtelen rossz volt látni ahogy más csókol meg. Szerintem kicsit féltékeny is voltam és vagyok is. - próbáltam jobb kedvre deríteni, mert miattam potyogtak a könnyei. 

  - Féltékeny? - lepődött meg kissé. 

  - Nem tudom. Talán mert ragaszkodom hozzád. Mert szeretlek és csak magamnak akarlak. Nem szeretnék osztozkodni rajtad. - vigyorogtam - Na, ne sírj. - fordítottam meg a széket, hogy szembe legyen velem - Minden rendben van. - töröltem meg az arcát. 

  - Biztos? Hiszen láttad a.. - kezdett el beszélni, de egy csókkal befogtam a száját. 

  - Ne aggódj annyit. Ez a munkádba tartozott, de ne legyen rendszer csinálva belőle, mert akkor nagyon féltékeny leszek. - mosolyogtam biztatóan. 

  - Rendben. Nem lesz rendszer. Tényleg meddig maradsz? 

  - Hmm.. - néztem rá az órámra - Még van másfél órám. Elmegyünk ebédelni? - kérdeztem.

  - Persze csak rendbe szedem magam. 

  - Akkor a kocsiban várlak. Siess! - integettem és kimentem az ajtón.

Lassan kiballagtam a kocsihoz, majd beszálltam. Nagyon oda kell figyeljek erre a Tae Jun nevű srácra. Nem tetszik nekem ahogy Jeong Eun-re néz. Akar valamit tőle, de remélem nem azt, hogy elveszi tőlem. Tudom, hogy Jeong Eun megbízik benne. Mit akarhat pontosan? Mire megy ki a játék? Hogy bízhat szerelmem ennyire ebben a srácban? Hogy engedhette meg neki, hogy csak a munka miatt 'így' megcsókolja? - gondolkoztam hosszú percekig, majd megjött az is akire vártam és óvatosan beszállt a kocsiba.

  - Itt is vagyok. - mosolygott.

  - Akkor menjünk enni. - mondtam és elindítottam a kocsit.

Útközben kérdezgetett az eddig történtekről, amit viszonoztam. De amikor ismét elértünk a csókos jelenethez mindketten elhallgattunk. Zavaró csönd telepedett kettőnk közé, amit egyikőnk sem mert megtörni. Az elkülönített kis étteremhez érve leparkoltam, majd bementünk és kértünk egy asztalt. Kicsivel később már mindketten eldöntöttünk mit szeretnénk enni és megrendeltük. Amíg az ebédre vártunk alig beszéltünk valamit, pedig azt hittem, hogy amit láttam már nem kelt bennem semmilyen érzéseket csak Tae Jun és a szándékai. De rájöttem, hogy még mindig rossz visszagondolni a nemrég történtekre. Mielőtt kihozták volna az ételt Jeong Eun megtörte végre a csendet.

  - Még mindig haragszol? - kérdezte, mire a szemébe néztem, aggódik.

  - Mondtam, hogy nem. - küldtem felé egy bizonytalan mosolyt.

  - Látom rajtad, hogy nem vagy őszinte. - vette észre - Kevin, figyelj. Ez volt a feladatunk. Köztünk nincs semmi és nem is lesz. Csak egy munkatárs és barát. De, ha gondolod akkor akár ezerszer is mondom, hogy sajnálom. - nézett elszántan a szemembe.

  - Nem kell. Nincs baj. 

  - Kevin! Légy szíves és ne hazudj. Tudom, hogy rossz. Őszintén, én is így reagálnék. - mondta mire csak vettem egy mély levegőt.

  - Szeretlek és nem akarlak elveszíteni, de ez a srác rossz érzéseket kelt bennem. Attól félek, hogy egyetlen célja van : elvenni tőlem. - vallottam be.

  - Sosem hagynálak el. Ezt te is tudod. - mondta és megfogta a kezem.

  - Igen, de akkor is félek. Megrémiszt, hogy mi lesz, ha sikerül neki. - fontam össze az asztalon lévő kezünk ujjait.

  - Ettől nem kell félned. Melletted maradok, mert én is szeretlek. Szerintem jobban, mint azt valaki gondolná. - pirult el.

  - Köszönöm.

  - Ezen nincs mit megköszönni. Lüke! - takarta el az arcát. Annyira vicces és édes ilyenkor. Egy kicsit megnyugodtam, hogy ezeket mondta.

Közben megérkezett az ebédünk is, amit 20 perc alatt el is fogyasztottunk, majd visszamentünk a fotózására. De amikor beléptünk nagy meglepetésünkre a menedzser és a banda többi tagja is bent volt és a fotóssal, meg persze Tae Jun-nal beszélgettek. Nagyon komolyak voltak így tudtam, hogy valami baj van. Odamentünk hozzájuk és köszöntünk, majd a menedzser félrehívott. 

  - Te erről nekem egy szót sem szóltál! - háborodott fel, közben képeket szorongatott.

  - Miről beszél? - hirtelen a kezembe nyomott két papírt. Ránéztem és egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni. 

  - Magyarázd meg nekem ezt az egészet Kevin! - hallottam a hangján, hogy nagyon dühös.

  - Ezek hogy kerültek önhöz? Pedig ma készültek. Mielőtt ide jöttem. - néztem ismét a képekre, amin Tae Jun és Jeong Eun voltak. 

  - Mindenhol ezek virítanak az interneten. És egy nagy cikk rólad és Jeong Eun-ről. Egyenlőre csak találgatnak, mivel párszor láttak titeket az utcán együtt, meg persze egy-két helyen. Azokról is készültek képek. Hogy lehettél ennyire figyelmetlen Kevin? - mondta a menedzser és folyton engem nézett. 

  - Én... Nem tudom, hogy hogy történt pedig nagyon vigyáztam. Már a banda debütálása óta nagyon vi... - nem tudtam befejezni a mondatom, mert közbeszólt.

  - Csak a banda debütálása óta? - lepődött meg - Előtte? Nem is gondolkodtál, hogy hol és hogyan mutatkozol? Vagyis mutatkoztok. - javította ki magát, majd folytatta - Reméltem, hogy van annyi eszed és a többieknek is, hogy nem csináltok semmi meggondolatlant a nyilvánosság előtt.

  - Többiek? - kérdeztem vissza magyarázatot várva.

  - Igen jó hallottad. Te, Hoon és Eli. Hogy lehettetek ilyen felelőtlenek? - kérdezett ismét, de válaszolni nem tudtam - Az még rendben van, hogy az újságíróktól távol voltatok abban a lakásban, de egy időre el kell onnan jönnöd és az egész csapatot egy lakásba rajuk. Nem lesz ennek jó vége. - figyelmeztetett.

  - Mennyi ideig kellene elmennem otthonról?

  - Fogalmam sincs, de egy jó darabig. Szerintem maximum 1 hónap. Közben nem tiltom meg teljesen, hogy találkozz Jeong Eun-nel, de mindig veled leszek. Csak ennyit tudok engedni. Amíg nem csendesül le ez az egész, addig nagyon vigyáznunk kell. 

  - Rendben. Hoon és Eli tudják már?

  - Persze és ők is egyet értettek. - bólintott a menedzser.

  - Lehet egy kérdésem?

  - Nyugodtan. - bólintott még egyet.

  - Hoon és Eli mikor? És mit csináltak?
  - Hát Kevin... amikor a barátnőd születésnapi partija volt és ti ketten az öltözőben voltatok... - köszörülte meg a torkát, majd folytatta - A társaidhoz odamentek Jeong Eun barátnői. Először Hoon elhívta táncolni MinAh-t, utána Eli ettől felbátorodva ChaeRim-et. És kicsit összemelegedtek tánc közben. De a rajongók jelen voltak. Nem sok csak kettő-három, de elegen voltak ahhoz, hogy képeket tudjanak készíteni. 

  - Értem. Mikorra gondolta a költözést? - érdeklődtem.

  - Még ma este. Nem lenne jó ha napközben vinnénk véghez, mert az túl feltűnő. - válaszolta azt, amire nem is akartam gondolni.

  - Rendben. Most menjünk vissza a többiekhez. majd munka után elmondok mindent Jeong Eun-nak. De egy valami nagyon nyugtalanít. Hogy lehet az, hogy a Tae Jun-ról és Jeong Eun-ról készült képek már fent vannak? Nem értem. - ingattam a fejem.

  - Én sem, de ki fogom deríteni. Menjünk vissza most többiekhez és a többit, majd később. Remélem bejön a terv. - mondta a menedzser és visszamentünk a többiekhez.

Folyt. Köv.

9. Egy munkahelyi csók

Jeong Eun szemszöge:

Reggel amikor felkeltem Kevin nem volt mellettem csak egy üzenet tőle, hogy este későn jön. A kis papír elolvasása után lementem enni. 10 óra fele már indulásra kész voltam.

Amikor oda értem már minden be volt rendezve a fotózásra. Volt egy kanapé amin kis párnák voltak kockás huzattal, alatta pedig egy fehér lepedő meg egy puha, vajszínű takaró is. A kanapé mögött olyan volt, mint egy kis ablakos szoba, de a többi része teljesen a fotózáshoz fontos dolgokkal volt tele..
 Lassan hátraballagtam az öltözőbe ahol rám adták az első ruhát. Amint elkészültem az öltözködéssel elmentem a sminkes asztalkához. Nem bonyolult volt, csak természetes. Amikor mondták, hogy kész vagyok elvonultam a kanapéhoz, amire leültem és vártam. Kb. 10 perc múlva a fotós is megérkezett. Még nem találkoztam vele, de nem is baj. Késett és ez egy kis szétszórtságra utal, plusz a kezében tartott papírokat is befele jövet háromszor elejtette. - Nem valami ügyes. Jesszus milyen lesz így a mai fotózás? Azt is elfogja bénázni? - gondolkoztam, de egy ismerős hang kizökkentett.
  - Jeong Eun! Szia. - mosolygott rám és lassan elindult felém - Rég láttalak. Jól vagy? - kérdezte Tae Jun mire csak bólintottam - Már várom a mai fotózást. Kaptam egy-két infót, hogy mik lesznek.
  - Én eddig még semmit nem tudok. De a reakciódból ítélve nem lesz rossz. - vigyorogtam zavartan. Furcsa érzésem van.
  - Majd mindjárt itt lesz a fotós és mindent elmagyaráz. - mondta és az említett személy már meg is jelent. A papírok már nem voltak nála csak a gépe.
  - Sziasztok. - jött oda hozzánk mire felálltam és mindketten felé fordultunk. - Ha jól tudom te vagy Jeong Eun.
  - Igen. Én vagyok. - erősítettem meg.
  - A papírokat szeretném elkérni és kezdhetünk is. - biccentettem és elmentem értük, majd odanyújtottam neki. - Tessék.
  - Köszönöm. Akkor kezdjük a külön-külön sorozatokkal. - mondta kissé parancsoló hangon. - Tae Jun! Te kezdesz. - nézett az említett személyre, aki már el is foglalta helyét a kanapén.
Tae Jun fotózása fél órás volt. Közben beszéltem Kevinnel és azt mondta szünetben meglátogat.
Amint én is kész lettem az első fotósorozattal szóltak, hogy kezdjek készülődni a másodikhoz, ami páros lesz. Elballagtam az öltözőbe. Levetkőztem és amikor megláttam mit kell felvenni kiakadtam. Ez meg mi? Hogy adhatnak rám ilyet? Ez szinte semmit sem takar. 
  - Elnézést, de én ezt nem fogom felvenni. Alig takar valamit. - dobogtam a fotóshoz.
  - Jeong Eun! Ne hisztizz csak tedd amit mondok. - nézett rám komoran.
  - De...
  - Semmi 'de'! Kell a munka vagy sem? Ha kell akkor felveszed, ha nem akkor elmész. Ilyen egyszerű. - Ez ugyanaz az ember akit bénázni láttam idejövet? - Annyit engedhetek, hogy egy picivel hosszabb rövidnadrágot vegyél fel.
  - Értettem. - sóhajtottam - Elnézést, de nem szeretem, ha ennyire sokat mutat.
  - Megértem, de ez egy munka és tenned kell amit mondanak neked. - világosított fel.
  - Rendben. - hajtottam le a fejem, majd megfordultam és visszabattyogtam az öltözőbe. Felvettem a három mérettel nagyobb inget, ami szerintem férfi ing volt, és a megengedett rövidnadrágot. Utána megcsinálták a hajam szögegyenesre és már újra a díszletek között voltam. Leültem és figyeltem, hogy vajon ki lesz a partnerem. Amikor megláttam Tae Jun-t felém közeledni kicsit megijedtem, de nem izgatott. A munka az csak munka.
  - Hmm.. csini vagy. - húzta az agyam.
  - Fogd be! Legalább rajtad van valami hosszabb. - ütöttem egyet a vállába - Te tudod, hogy mit terveznek?
  - Semmit. Addig tudom, hogy mi leszünk párban. De minek ez a rövid cucc? - sóhajtott és közben vissza jött a fotós is.
  - Gyerekek. Ezek a képek egy nagyon befolyásos emberhez fognak kerülni és így a karrieretek meglendülhet. A ti érdeketekben kérem, hogy mindent a legtermészetesebben. - mondta egy kis aggódással a hangjában, majd folytatta - Egy párt kell mutatnotok. Mintha mindent kizárnátok magatok körül, semmivel sem kell foglalkoznotok csak egymást érezni. Legyetek természetesek. Szerelmesek. - mesélte a dolgokat, de fülem elkezdett sípolni és nagyon rossz érzésem támadt, hogy ennek nem lesz jó vége - Szóval...kezdhetjük?
  - Igen. - mondtuk kissé bizonytalanul egyszerre a 'partneremmel'.
  - Először gyere be a szobába Jeong Eun. Tae Jun te pedig feküdj be az ágyba. - hangoztak a parancsok az elejétől a végéig, de már nem sok volt hátra. Voltunk a konyhában is, együtt az ágyban, viccelődve, boldogan, de a java még csak most jön. Érzem. - Rendben! Eddig minden nagyon jó. - mosolygott a hangulatváltozós fotós - Akkor most Tae Jun szépen lassan emeld fel és csó...
  - Nem! Nem fogom megcsókolni! - csattant fel mellettem.
  - De meg kell, ha munkát és jövőt szeretnél.
  - Akkor inkább nem fogom megcsinálni. Nem akarom. - Tae Jun megfordult és elment. De min kapta így fel a vizet?
  - Legalább szólhatott volna hamarabb, hogy megbeszélhessük. Legyen szíves legközelebb hamarabb tájékoztatni a részletekről. - mondtam, majd Tae Jun után mentem.
Dühös. Látom a járásán és a tartásán. De ennyi miatt? Az  rendben, hogy Kevinnel vagyok együtt és mi csak munkatársak és barátok vagyunk, de csak egy puszi. Nem több. Ennyi kellene ahhoz, hogy az álma valamelyest jó irányt vegyen.
  - Tae Jun! Állj meg! - kiabáltam utána mire megtorpant - Kérlek. Gyere vissza. Csináljuk meg. Nem teszünk vele rosszat, mert ez csak egy munka.
  - Csak neked egy munka. - morogta, de nem értettem tisztán.
  - Nah? Vissza jössz velem? Gyorsan kész lesz a sorozat és mehetünk haza. - próbáltam meggyőzni.
  - Rendben. Ezt még nagyon meg fogom bánni, de csak miattad vállalom. - mondta miközben megfogtam a kezét és visszamentünk.
  - Jól vagytok? - érdeklődött a fotós -Folytathatjuk? 
  - Igen! - szóltam hangosabban, hogy biztos meghallja. 
Visszamentünk a díszletek közé és elkezdtük. Vagy hatszor próbáltuk, de nem ment. Nem értettük, hogy miért, de tovább próbálkoztunk. Különböző helyzeteket próbáltunk, majd mikor azt hittük, hogy nem fog összejönni felugrottam a kanapéra és szembe néztem Tae Jun-nal. Nyaka köré fontam a kezem és adtam egy puszit az arcára, aztán kicsit beljebb a füle felé még egyet, mire csak sóhajt egyet és megremeg.
  - Neh.. Kérlek Jeong Eun ne csináld. Mert kanos leszek, de lehet, hogy már az is vagyok. - mondta halkan és az utolsó mondatára kuncognom kellett.
  - De lüke vagy!
  - Tudom. Nos akkor essünk túl a csókon. Nem akarom a további piszkálást, hogy haladjunk.
  - Rendben. De mi a terv? Hogy legyen? - kérdezgettem hátha több infót tudok meg.
  - Improvizálj. - közölte egyszerűen - Majd menet közben, mint eddig. Nyugi. - felemelt és elkezdett pörgetni. 4 vagy 5 kört tett így velem, majd hirtelen megállt és kicsit maga fölé emelt. Aztán egyre lejjebb és lejjebb engedett, miközben vigyorogtunk. Addig engedett amíg ajkaink össze nem értek. Nem mondták, hogy vigyünk bele többet, de mi megtettük. Mélyebb csókot váltottunk. A fotós csak kattintgatta a gépet. Pár másodpercig egymás száját éreztük, amíg egy hang meg nem ijesztett.
  - Jeong Eun! - állt meg az ajtóban.
  - Ke..Kevin.... 

Folyt. Köv.

8. Első találkozás

  - Khm... megjöttem. - bökdöstem meg a vállát, mire kicsit összerezzent, de nem ijedt meg, szerencsére.
  - Sziaa! -állt fel puszit adni és megölelni. - Mi újság? 

  - Semmi különös. Voltam a főnöknél és adott egy rakat papírt. Gondolom téged és a többieknek nem ad ekkora melót. 

  - Dehogy is. Ad ő, csak egy picit kevesebb időt vesz el tőlünk. Plusz te szerintem megint azt a fura fotóst kaptad. - mondta mire a régi rossz emlék tört utat magának a fejemben, ami ugyan nem végződött rosszul, de nem kellemes. 
  - Tuti, hogy nem.
  - Ne legyél olyan biztos te abban. - vigyorgott Chae. Még szerencse, hogy fogalma sincs mik történtek régen.
  - Megnyugodhatsz. Sosem voltam semmiben ennyire biztos. - erősítettem meg kijelentésem, azt tudva, hogy Tae Jun 'kissé' fegyelmezte, és utána való nap szóltunk a főnöknek a fotós erőszakosságáról. 
  - Rendben. Nemsokára úgyis megtudod. - mosolygott.
  - Majd csak holnap. Addig van elég időnk. Szóval miről akartál velem beszélni? Baj van? - tértem át a fontosabb dologra.
  - Nincs baj. Gondolom már tudsz a U-KISS-ről.
  - Igen. Nem sokra jutottam Kevinnel ebben a témában, de majd megszokom valahogy. - rántottam meg a vállam egy picit - Egyenlőre a legfontosabb, hogy nem lebzselnek körülöttünk a firkászok. 
  - Igen-igen. Ez lett volna az egyik dolog amiről beszélni szerettem volna veled, de így már semmi. A másik pedig az, hogy szeretném, ha ma olyan 8 körül ráérnél és elmennénk egy kicsit bulizni. Persze MinAh és HyoRi is jönnek. Őket nem lehet ilyenből kihagyni. - kuncogott. 
  - Kizárt. - mosolyogtam én is - Akkor 8-kor. És a megszokott helyre? 
  - Igen. Ott vannak a legjobb emlékek. Jó hogy oda megyünk. - mondta ChaeRim és elkezdtünk nevetni.
  - Rendben, 8-kor a bejáratnál? 
  - Igen, de legyél pontos. - figyelmeztetett viccesen.
  - Az leszek. - nyújtottam nyelvet rá.
  - Nagyon helyes. Kérsz valamit inni?
  - Igen. - válaszoltam és ő máris intett a pincérnek.
Kihozták az italom és lassan megittam, majd miután mindketten végeztünk elmentünk fizetni. Aztán felhívtam HyoRi-t és megbeszéltük, hogy hova fogunk menni. Egy kis filmezés, majd utána egy kis italozás. A találkozót MinAh-val és HyoRi-val a mozi elé beszéltük meg.

A film közben és utána is mindenki rajtam nevetett, mert alig mertem a vászonra nézni. Nem hiszem el, hogy sikeresen rábeszéltek a horror filmre. És nem is egyszer, majdnem sikítva menekültem ki a teremből. A horror film rossz részeit még az is tetőzte, hogy 3D-ben kellett nézni. Soha! Soha többet nem leszek gyenge. Nem fogok ilyenbe még egyszer beleegyezni.
  - Jajj, Jeong Eun. Ne már, hogy ennyire félős vagy. Még mindig a film hatása alatt vagy? - integetett MinAh a kezével szemem előtt.
  - Én... Nem hiszem. Vagyis.. Nem tudom. - kezdtem el dadogva beszélni, mert tényleg sokkolva voltam - Soha! Többet! Nem! Vesztek! Rá! Ilyenre! - tagoltam a szavakat, hogy komolyan vegyék, de csak nevettek - Ez nem vicces. - vágtam komoly képet. 2-3 másodpercig csönd volt és ismét nevetés kezdődött, de most már én is csatlakoztam.
  - De olyan vicces reakcióid voltak. - mondta HyoRi és elkezdte mutogatni őket.
  - Az volt a legjobb, amikor a kukoricát majdnem az előtted ülőre dobtad és közben még félre is nyeltél. - szólt közbe ChaeRim is.
Még egy 2 órát így elvoltunk csajokkal. Sétálgattunk, beszélgettünk, jó sokat nevettünk RAJTAM és a mozis dolgon, majd haza kísértek 6 óra fele és figyelmeztettek, hogy ne késsek az estére megbeszélt programról.
Kevin még nem volt itthon. Nem igazán tudom, hogy mennek ezek a forgatások. Egyszer úgyis látni fogom. Ami késik nem múlik.
Gyorsan átöltöztem, sminket tettem fel, megcsináltam a hajam és már indultam is.

A ruha amit felvettem felül fehér, alul pedig fekete volt és a szoknya végéhez egy csipkés szerű anyag volt oda varrva. A két szín találkozásánál egy öv helyezkedett el masnival a közepén, amire egy csatot raktam a jobb összhatás kedvéért.
Amikor megérkeztem a megbeszélt helyre a csajok már ott vártak.
  - Ügyes vagy! - ugrottak mind a hárman a nyakamba.
  - Nem késtél. Csoda történt vagy mi a szösz? - viccelődött HyoRi.
  - Tudom. És lehet, hogy tényleg csoda történt. Akkor mehetünk? - kérdeztem és végignéztem barátnőimen.

MinAh egy térd alá érő ruhát vett fel. A ruha felső része csipkebetétes volt, a mellkas közepétől maga a ruha kezdődött. Többféle forma helyezkedett el rajta végig. Annyira jól állt neki, mintha rá öntötték volna.

HyoRi egy fehér ruhát viselt. A felső része szépen volt szabva és a mell alatti résztől kezdve olyan volt, mint egy balerina szoknya. Ritka, ha ilyen ruhát vesz fel, de neki is nagyon jól állt.

És végül ChaeRim. Ő egy fekete ruhában volt. Két oldalt kettő kicsit vastagabb varrás húzódott, amit úgy csináltak meg, hogy redőzze a ruhát. Ezzel növelve azt, hogy a viselőjére irányuljon a pasik figyelme. A ruha alja nem volt testhez simuló. Az laza volt, hogy ne fogja le a lábakat.

A ruhaelemzések után bementünk a nagy épületbe. Valahogy furcsa volt, hogy MinAh csak intett az őrnek, aki habozás nélkül félre állt az útból. Lassan sétáltunk végig a hosszú folyosón, majd bementünk a ruhatárhoz és leraktuk a kabátokat. Utána mosollyal az arcunkon besétáltunk a nagyterembe, ahol már folyt a buli. Az embereken, akik a táncparketten voltak látszott, hogy nagyon jól érzik magukat. Nagyon sok ismerős arcot láttam, de nem nagyon foglalkoztam velük. A lényeg az volt, hogy a legjobb barátnőimmel vagyok a szülinapomon. Miután bementünk a terembe, utunk egyből az italos pulthoz vezetett. Ittunk 1-2 pohár valamit aminek nem tudom a nevét, de nagyon finom volt azt el kell ismernem. Nem szoktam alkoholos dolgokat inni, de alig volt érezhető.

Amint elléptünk a pulttól valaki felsétált a színpadra egy mikrofonnal.

  - Hát szép estét mindenkinek! Jól érzitek magatokat? - tette fel a megszokott kérdést és mindenki sikítozott válaszképp - Helyes! Ez a jókedv egész este meg fog maradni, mert mi teszünk róla! - miközben a hangulatfelelős emberke beszélt, mi csajokkal egyre közelebb merészkedtünk a színpad felé. Amikor oda értünk ránk nézett, vett egy nagy levegőt és folytatta a mondandóját - És ma van itt egy szülinapos akinek van egy meglepetésünk. - mondta és gyorsan lefutott a színpadról hozzánk, megfogta a kezem és felrángatott maga mellé. Ahogy felértünk mindenki sikítozott és fütyült, aztán a mikrofonos csávó magamra hagyott fent. Hirtelen olyan csend lett, hogy elkezdtem félni mi fog ezután következni. Ránéztem csajokra akik ördögi mosollyal néztek rám, majd HyoRi kacsintott egyet és kinyújtotta a nyelvét. Még pár másodpercig csönd volt, aztán megszólalt egy dal és ismeretlen fiúk sétáltak fel a színpadra. Utolsóként Kevint láttam meg óriási vigyorral. A fiúk körbe álltak és elkezdtek énekelni és táncolni.( http://www.youtube.com/watch?v=A8I2KRhJzyI ) Közben én a tagok között ide-oda jártam. 

Elég rendesen megmozgattak, majd miután véget ért a dal a fiúkkal együtt levonultunk a színpadról. Hátul az öltözőben még mindig a színpadon történteken jártak a gondolataim. Szóval ők a U-KISS. Elképesztőek voltak. 

  - Boldog születésnapot! - szólalt meg Kevin egy tortával a kezében.

  - Boldog szülinapot, Jeong Eun! - mondták utána egyszerre a többiek is.

  - Kö... Köszönöm szépen. - mosolyogtam és elfújtam a tortán lévő gyertyát.

  - Olyan jó, hogy végre megismerhetünk. - szólalt meg az egyetlen fekete hajú tag. Olyan fiatal. 

  - Én is örülök. És elképesztőek voltatok a színpadon. - ismertem el. Végignéztem a fiúkon, mire Kevin mellém lépett és adott egy puszit az arcomra.

  - Had mutassam be neked őket. - mondta és felemelte a kezét - Dongho, Eli, AJ, Hoon, Kiseop és SooHyun. - elmondta a neveket, miközben mutatta, hogy éppen kinek a nevét mondja.

  - Örülök a találkozásnak. - biccentettem a fejemmel egy aprót.

  - Szerintem mi még annál is jobban. - mondta Hoon mosolyogva.

  - Jeong Eun. - nézett rám Kevin - Szerintem most menj vissza a lányokhoz és érezzétek jól magatokat. Ha eljöttök innen akkor csörögj rám vagy írj üzenetet és értetek jövök. 

  - Rendben. - bólintottam. Szerelmem közben a fiúkra nézett akik csöndben kivonultak az ajtó elé. Amint becsukódott az ajtó mögöttük Kevin hevesen megcsókolt. Persze, hogy nem tudok még ilyenkor sem ellen állni neki, ezért visszacsókoltam. Még mielőtt több is lehetett volna leállítottam.

  - Akkor...majd hívlak. És még egyszer köszönöm a tegnapot is és a mait is. Elképesztőek vagytok. - mondtam miközben eltoltam magamtól.

  - Érted bármit. - mosolygott,majd még egy gyors puszit nyomott ajkamra és kisétáltunk mi is az öltözőből.
Kevin a fiúkkal elment haza, én pedig visszamentem csajokhoz és az egész estét végig buliztuk.

Később, ahogy megígértem hívtam Kevint. Elvittük a lányokat haza. És amint mi is haza értünk bevetettük magunkat az ágyba. Szerelmem gyorsabban elaludt,de nem sokkal később én is álomba merültem várva a holnapi fotózást.

Folyt. Köv.

7. Emlék és a megmentő

Jeong Eun szemszöge:

Elértem a főnök irodájához és bekopogtam.
  - Tessék. - szólalt meg bentről a mély hangján.
  - Jó napot! - sétáltam oda az asztalához és meghajoltam - A munkával kapcsolatos papírok miatt jöttem.
  - Persze, Jeong Eun. Ülj le addig amíg elkészítem őket. - mutatott a mellettem lévő székre.
  - Köszönöm.
Nem kellett a papírokra sokat várni. Pontosan 12 percet. A főnök ezt szereti. A pontosságot. 
  - Tessék - nyújtott át nekem a papírköteget. - Az első 10 oldalon vannak azok amikkel holnap kezdeni fogsz és utána, aki vezeti az egész munkád megmondja, hogy mi legyen. - magyarázott, mire csak biccentettem egyet. 
   - Köszönöm, Uram! - eltettem a papírokat, lassan felálltam és meghajoltam, majd kisétáltam az irodájából. 
Menet közben elővettem a telefonom és írtam egy üzenetet ChaeRim-nek, hogy pár perc és ott vagyok.

Amikor beléptem a Rose&Café-ba körülnéztem merre van barátnőm. A sarokban találtam meg. Egyik kezével a kávéját emelte a szájához és szürcsölgette, miközben a telefonjával babrált. Odaléptem mellé, de nem vett észre. Megijeszteni nem szeretném, mert akkor a meleg kávé vagy rajta vagy rajtam vagy éppen a telefonon köt ki. Így mögé álltam és láttam, hogy üzenetet ír:

Persze. Minden okés. 

Miután megbeszéltem vele pár dolgot

 csatlakozunk mi is, 

ezért legyetek elkészülve...

  - Khm... megjöttem. - bökdöstem meg a vállát mire kicsit összerezzent, de nem ijedt meg, szerencsére.
  - Sziaa! -állt fel puszit adni és megölelni. - Mi újság? 

  - Semmi különös. Voltam a főnöknél és adott egy rakat papírt. Gondolom téged és a többieknek nem ad ekkora melót. 

  - Dehogy is. Ad ő, csak egy picit kevesebb időt vesz el tőlünk. Plusz te szerintem megint azt a fura fotóst kaptad. - mondta mire a régi rossz emlék tört utat magának a fejemben, ami ugyan nem végződött rosszul, de nem kellemes. 

1 hónappal ezelőtt:
  - Helló! - köszöntünk a lányokkal együtt és meghajoltunk.

  - Sziasztok. Ti vagytok a mai sorozatra beosztva? - kérdezte mire bólintottunk. - Rendben. Akkor menjetek hátra, mert a sminkesek és a stylist-ok már várnak titeket. Ha végeztetek ide gyertek vissza és az információkat utána elmondom. - mondta és megmutatta merre kell menni.
  - Jeong Eun. Szerintem bejössz a csávónak. - humorizált MinAh.
  -  De nekem nem jön be. Főleg, hogy Kevinnel vagyok együtt.
  - Tuti, hogy be fog próbálkozni nálad. - szólt közbe ChaeRim is.
  - Csak próbálja meg. Nekem nem tetszik. Szerintem van benne egy kicsi furcsaság. Ezért az eszem azt mondja, hogy MARADJ TÁVOL TŐLE! - magyaráztam és közben beértünk a kisterembe ahol vártak minket.
  - Sziasztok. Yuko vagyok. Én fogom elkészíteni a mai sminketeket. Ő itt MinJi a stylist.
  - Az én nevem Jeong Eun.
  - Én MinAh vagyok.
  - Én HyoRi.
  - Én pedig ChaeRim.
A bemutatkozások után elfoglaltuk a helyünket és elkezdtünk készülődni. Miután végeztek velünk visszakísértek a fura fotóshoz.
  - Hmmm... - nézett végig rajtunk. - Szóval. A nevem SangGon. Én vagyok ma a fotósotok. Ki szeretné kezdeni? - kérdezte és felvonta a szemöldökét.
  - Mindegy. - szólaltunk meg egyszerre.
  - Nagyon összhangban vagytok. - mosolygott. - Akkor döntök én. Te kezded a sorozatot. - mondta és rámutatott HyoRi-ra.
  - Rendben. - biccentett és már kezdődött is a fotózás. 
  - Ez a csávó érti a dolgát, de akkor is van egy rossz érzésem vele kapcsolatban. - súgtam MinAh fülébe.  
HyoRi után Chae következett, utána MinAh, majd én voltam az utolsó.
  - Gyere! - szólt SangGon sürgetőn. Beálltam és velem is tudatta, hogy mit szeretne látni. Más  pózokat kellett mutatnom, mint csajoknak. 'Durvábbakat', szexibbeket, mutogatósabbakat és ez nem tetszik nekem. De ha munkát szeretnék csinálnom kell, amit mondanak. - Rendben, köszönöm. Most már te is mehetsz haza. - mondta és kezet fogtunk, majd elmentem átöltözni.
Amikor kiléptem a nagy épületből meghallottam, hogy valaki utánam rohan és a nevemet kiabálja.
  - Jeong Eun!!!! Jeong Eun!!!! - ért oda hozzám SangGon lihegve - Lenne kedved meginni valamit? -kérdezte, majd kifújta magát.
  - Elnézést, de sietnem kell haza.
  - Csak egy ital. Nem több. - győzködött tovább.
  - Nem lehet. Várnak otthon. 
  - Szülők? Heh.. emlékszem engem is nagyon szigorúan fogtak. - emlékezett vissza.
  - Nem, nem szülők. De tényleg mennem kell. Bocsánat. - mondtam és megfordultam, hogy minél hamarabb távol legyek tőle.
  - Miért nem vagy képes egy büdös italt meginni velem, Jeong Eun? - trappolt utánam, a vállamnál fogott meg és maga felé fordított. - Válaszolj! - kiabált rám és megrázott. 
  - Engedjen el. Ez fáj. - kértem, de nem néztem a szemébe.
  - Arra ne is számíts, hogy elengedlek. Mert most velem jössz és megiszol velem egy kicseszett italt! Csak egyet! És a fenét sem érdekli, hogy fáj vagy nem fáj. Most velem jössz!- emelte még hangosabbra a hangját, közben megfogta a kezem. Úgy szorította, hogy nem tudtam kivenni onnan. De szerencsére a másik kezem szabadon volt, így miközben rángatott maga után el tudtam küldeni egy sms-t, majd elettem a telefont nehogy elvegye vagy hasonlók.
  - Kérem engedjen el. Haza kell mennem. - kértem remegő hangon.
  - Fogd be vagy én fogom megtenni, de abban nem lesz köszönet. - fenyegetett. Te jó ég ez nem viccel! Ez nem normális. Segítsen már valaki! - Mit szeretnél inni? És közben mit csináljunk? - kérdezgetett, de nem feleltem csak a földet néztem - Most beszélhetsz, mivel kérdeztelek. - mondta, de még mindig hallgattam - Mi a fenéért kussolsz? Szólalj már meg! - rángatott meg ismét. 
  - Hagyja már abba ezt az egészet! Miért nem képes felfogni, hogy haza kell mennem? - bukott ki belőlem.
  - Mi van? Te most komolyan vissza beszélsz nekem? Cöh.. van bőr a képeden. - ciccegett, majd a derekamnál fogva felkapott a vállára - Megmondtam.
  - Tegyen le!!! - kiabáltam és elkezdtem ütni a hátát plusz csapkodtam a lábammal, de semmit nem értem el vele.
  - Legyél jó kislány és nem lesz semmi gond. - mondta ördögi mosollyal az arcán.
Mielőtt megszólalhattam volna valaki megállította.
  -Hé! Mostanság már így hordjuk a csajokat? Főleg akaratuk ellenére? - szólalt meg egy hang.
  - Ez nem a te dolgod. - felelte SangGon.

  - Dehogy nem. Hiszen megkért rá. - mondta egyszerűen az előtte álló srác.
  - Mégis mikor? Hiszen végig velem volt.
  - Azt én nem tudom, de haver... szerintem jobb, ha most leteszed Jeong Eun-t és elmész. Ha ő ki tudta játszani a figyelmed akkor nem figyelsz mindenre. És így tuti, hogy könnyű ellenfél vagy. - ahogy kimondta a nevem rájöttem, hogy ki az. Park Tae Jun. De mit keres itt? És hogy érti azt, hogy megkértem? Na ne! Neki küldtem az üzenetet? A fenébe... De legalább segít. 
  - Kinek képzeled te magad? - kérdezte SangGon és közben letett, majd elkezdett közeledni a 'megmentőmhöz'. Tae Jun nem hátrált, hanem ő is lépkedett előre SangGon felé, majd kb 1 méterre egymástól megálltak. Egyikük sem mozdult csak néztek a másik szemébe. Majd egy pillanat leforgása alatt a fotós a földön, Tae Jun pedig mellette guggol. 
  - Legközelebb jobban meggondolod, hogy szót fogadsz-e. - szólt hozzá, de semmi reakció, majd felém fordult - Jól vagy, Jeong Eun? 
  - I..Igen. Köszönöm, hogy segítettél.

Emlékezés vége~


Folyt. Köv.