Kevin szemszöge:
- Jeong Eun! - szóltam kis figyelmeztetéssel szerelmemre.
- Ke..Kevin.... - nézett rám meglepve, miközben a 'partnere' letette.
- Szüneten vagyok, de látom megzavartam valamit. Majd este találkozunk otthon. Viszlát! - intettem és elindultam a kijárathoz.
- Kevin várj! - kiabált utánam a srác.
- Dolgom van.
- Egy percet kérek. - erősködött és megfogta a vállam, hogy megállítson.
- Mint mondtam nem érek rá.
- Nem érdekel. Akkor is meg fogsz hallgatni.
- Fél perc. - adtam meg magam.
- A nevem Park Tae Jun és Jeong Eun munkatársa vagyok. Amit az előbb láttál az csak a mai munka része volt. Nem akartuk megtenni. Én elmentem csak azért, mert nem akartam, hogy baj legyen, de utánam jött és biztatott. A mostani fotózás nagyon fontos a jövőt illetően, a számára is és az én számomra is. - vett egy nagy levegőt - És nem szeretném, ha ez a kis semmiség kárt tenne a kapcsolatotokban.
- Te mégis honnan..? - lepődtem meg.
- Az most lényegtelen. vágott a szavamba - Az amit mondani szeretnék, hogy emiatt ne legyetek rosszban. Ne haragudj rá. Csak munka.
- Még valami? - kérdeztem, majd zsebre dugtam a kezem és oldalra fordultam.
- El ne merj most menni! - figyelmeztetett - Inkább sétálj oda a csajodhoz és ne legyél ennyire gyerekes. Ne fuss el!
- Én nem futok el. Nem vagyok gyáva típus, csak tudod nagyon rossz volt látni ezt az egészet. - válaszoltam kissé ingerülten.
- Tudom és megértelek, de komolyan mondom. Menj oda hozzá. Meglepte, hogy pont most jöttél és látnod kellett. Ahogy ismerem most az öltözőben van és aggódik, hogy haragszol-e rá. - világosított fel.
- Nem tudom. A munka az csak munka. De amit láttam...
- Csak azt láttad, hogy dolgozunk.
- Merre van? - sóhajtottam.
- Az öltözőben kuksol nagy valószínűséggel.
- Köszönöm.
- Nincs mit.
Intettem és elindultam az öltöző felé. Amikor oda értem bekopogtam, de nem érkezett válasz így lassan benyitottam. Jeong Eun háttal volt nekem. Egy székben ült lehajtott fejjel és sírt. Halkan odasétáltam mögé és átkaroltam. Egy picit megugrott, de szorosan megfogta a kezem.
- Én... nem akartam...hogy ez..legyen..Kérlek.. ne haragudj rám... Sa..sajná..lom. - kért bocsánatot szipogva.
- Ssshh... Nincs semmi baj. Csak egy munka. Nekem kellene bocsánatot kérnem, mert rosszul reagáltam. De hirtelen rossz volt látni ahogy más csókol meg. Szerintem kicsit féltékeny is voltam és vagyok is. - próbáltam jobb kedvre deríteni, mert miattam potyogtak a könnyei.
- Féltékeny? - lepődött meg kissé.
- Nem tudom. Talán mert ragaszkodom hozzád. Mert szeretlek és csak magamnak akarlak. Nem szeretnék osztozkodni rajtad. - vigyorogtam - Na, ne sírj. - fordítottam meg a széket, hogy szembe legyen velem - Minden rendben van. - töröltem meg az arcát.
- Biztos? Hiszen láttad a.. - kezdett el beszélni, de egy csókkal befogtam a száját.
- Ne aggódj annyit. Ez a munkádba tartozott, de ne legyen rendszer csinálva belőle, mert akkor nagyon féltékeny leszek. - mosolyogtam biztatóan.
- Rendben. Nem lesz rendszer. Tényleg meddig maradsz?
- Hmm.. - néztem rá az órámra - Még van másfél órám. Elmegyünk ebédelni? - kérdeztem.
- Persze csak rendbe szedem magam.
- Akkor a kocsiban várlak. Siess! - integettem és kimentem az ajtón.
Lassan kiballagtam a kocsihoz, majd beszálltam. Nagyon oda kell figyeljek erre a Tae Jun nevű srácra. Nem tetszik nekem ahogy Jeong Eun-re néz. Akar valamit tőle, de remélem nem azt, hogy elveszi tőlem. Tudom, hogy Jeong Eun megbízik benne. Mit akarhat pontosan? Mire megy ki a játék? Hogy bízhat szerelmem ennyire ebben a srácban? Hogy engedhette meg neki, hogy csak a munka miatt 'így' megcsókolja? - gondolkoztam hosszú percekig, majd megjött az is akire vártam és óvatosan beszállt a kocsiba.
- Itt is vagyok. - mosolygott.
- Akkor menjünk enni. - mondtam és elindítottam a kocsit.
Útközben kérdezgetett az eddig történtekről, amit viszonoztam. De amikor ismét elértünk a csókos jelenethez mindketten elhallgattunk. Zavaró csönd telepedett kettőnk közé, amit egyikőnk sem mert megtörni. Az elkülönített kis étteremhez érve leparkoltam, majd bementünk és kértünk egy asztalt. Kicsivel később már mindketten eldöntöttünk mit szeretnénk enni és megrendeltük. Amíg az ebédre vártunk alig beszéltünk valamit, pedig azt hittem, hogy amit láttam már nem kelt bennem semmilyen érzéseket csak Tae Jun és a szándékai. De rájöttem, hogy még mindig rossz visszagondolni a nemrég történtekre. Mielőtt kihozták volna az ételt Jeong Eun megtörte végre a csendet.
- Még mindig haragszol? - kérdezte, mire a szemébe néztem, aggódik.
- Mondtam, hogy nem. - küldtem felé egy bizonytalan mosolyt.
- Látom rajtad, hogy nem vagy őszinte. - vette észre - Kevin, figyelj. Ez volt a feladatunk. Köztünk nincs semmi és nem is lesz. Csak egy munkatárs és barát. De, ha gondolod akkor akár ezerszer is mondom, hogy sajnálom. - nézett elszántan a szemembe.
- Nem kell. Nincs baj.
- Kevin! Légy szíves és ne hazudj. Tudom, hogy rossz. Őszintén, én is így reagálnék. - mondta mire csak vettem egy mély levegőt.
- Szeretlek és nem akarlak elveszíteni, de ez a srác rossz érzéseket kelt bennem. Attól félek, hogy egyetlen célja van : elvenni tőlem. - vallottam be.
- Sosem hagynálak el. Ezt te is tudod. - mondta és megfogta a kezem.
- Igen, de akkor is félek. Megrémiszt, hogy mi lesz, ha sikerül neki. - fontam össze az asztalon lévő kezünk ujjait.
- Ettől nem kell félned. Melletted maradok, mert én is szeretlek. Szerintem jobban, mint azt valaki gondolná. - pirult el.
- Köszönöm.
- Ezen nincs mit megköszönni. Lüke! - takarta el az arcát. Annyira vicces és édes ilyenkor. Egy kicsit megnyugodtam, hogy ezeket mondta.
Közben megérkezett az ebédünk is, amit 20 perc alatt el is fogyasztottunk, majd visszamentünk a fotózására. De amikor beléptünk nagy meglepetésünkre a menedzser és a banda többi tagja is bent volt és a fotóssal, meg persze Tae Jun-nal beszélgettek. Nagyon komolyak voltak így tudtam, hogy valami baj van. Odamentünk hozzájuk és köszöntünk, majd a menedzser félrehívott.
- Te erről nekem egy szót sem szóltál! - háborodott fel, közben képeket szorongatott.
- Miről beszél? - hirtelen a kezembe nyomott két papírt. Ránéztem és egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni.
- Magyarázd meg nekem ezt az egészet Kevin! - hallottam a hangján, hogy nagyon dühös.
- Ezek hogy kerültek önhöz? Pedig ma készültek. Mielőtt ide jöttem. - néztem ismét a képekre, amin Tae Jun és Jeong Eun voltak.
- Mindenhol ezek virítanak az interneten. És egy nagy cikk rólad és Jeong Eun-ről. Egyenlőre csak találgatnak, mivel párszor láttak titeket az utcán együtt, meg persze egy-két helyen. Azokról is készültek képek. Hogy lehettél ennyire figyelmetlen Kevin? - mondta a menedzser és folyton engem nézett.
- Én... Nem tudom, hogy hogy történt pedig nagyon vigyáztam. Már a banda debütálása óta nagyon vi... - nem tudtam befejezni a mondatom, mert közbeszólt.
- Csak a banda debütálása óta? - lepődött meg - Előtte? Nem is gondolkodtál, hogy hol és hogyan mutatkozol? Vagyis mutatkoztok. - javította ki magát, majd folytatta - Reméltem, hogy van annyi eszed és a többieknek is, hogy nem csináltok semmi meggondolatlant a nyilvánosság előtt.
- Többiek? - kérdeztem vissza magyarázatot várva.
- Igen jó hallottad. Te, Hoon és Eli. Hogy lehettetek ilyen felelőtlenek? - kérdezett ismét, de válaszolni nem tudtam - Az még rendben van, hogy az újságíróktól távol voltatok abban a lakásban, de egy időre el kell onnan jönnöd és az egész csapatot egy lakásba rajuk. Nem lesz ennek jó vége. - figyelmeztetett.
- Mennyi ideig kellene elmennem otthonról?
- Fogalmam sincs, de egy jó darabig. Szerintem maximum 1 hónap. Közben nem tiltom meg teljesen, hogy találkozz Jeong Eun-nel, de mindig veled leszek. Csak ennyit tudok engedni. Amíg nem csendesül le ez az egész, addig nagyon vigyáznunk kell.
- Rendben. Hoon és Eli tudják már?
- Persze és ők is egyet értettek. - bólintott a menedzser.
- Lehet egy kérdésem?
- Nyugodtan. - bólintott még egyet.
- Hoon és Eli mikor? És mit csináltak?- Hát Kevin... amikor a barátnőd születésnapi partija volt és ti ketten az öltözőben voltatok... - köszörülte meg a torkát, majd folytatta - A társaidhoz odamentek Jeong Eun barátnői. Először Hoon elhívta táncolni MinAh-t, utána Eli ettől felbátorodva ChaeRim-et. És kicsit összemelegedtek tánc közben. De a rajongók jelen voltak. Nem sok csak kettő-három, de elegen voltak ahhoz, hogy képeket tudjanak készíteni.
- Értem. Mikorra gondolta a költözést? - érdeklődtem.
- Még ma este. Nem lenne jó ha napközben vinnénk véghez, mert az túl feltűnő. - válaszolta azt, amire nem is akartam gondolni.
- Rendben. Most menjünk vissza a többiekhez. majd munka után elmondok mindent Jeong Eun-nak. De egy valami nagyon nyugtalanít. Hogy lehet az, hogy a Tae Jun-ról és Jeong Eun-ról készült képek már fent vannak? Nem értem. - ingattam a fejem.
- Én sem, de ki fogom deríteni. Menjünk vissza most többiekhez és a többit, majd később. Remélem bejön a terv. - mondta a menedzser és visszamentünk a többiekhez.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése