11. 'Szép' reggel

Jeong Eun szemszöge:

Amikor Kevin és a menedzsere visszaértek elfogott egy bizonytalanság, félelem.

  - Jeong Eun. - jött oda hozzám Szerelmem - Amint a fotózással végeztetek hívj fel és együtt haza megyünk. Beszélni szeretnék veled. - nézett rám nagyon komoly arccal.

  - Rendben.  - bólintottam - Valami baj van, Kevin? - fogtam két kezem közé arcát.

  - Nincs baj, de van egy fontos dolog amiről szeretnék veled nagyon hamar beszélni. 

  - Értem. Akkor hívlak és otthon megbeszéljük. -mosolyogtam, de ő nem viszonozta. Nagy a baj.

  - Na, gyerekek! Gyertek fejezzük be a maradék sorozatot. Tae Jun te menj a sminkeshez! Jeong Eun te pedig a a stylist-hoz! - kiabált a fotós.

  - Menj! És várom a hívásod. - dobott egy puszit Kevin, majd elment. A fiúk a menedzser után meneteltek, de egy pillanatra mind vissza fordultak és erősen integettek. Viszonoztam a 'csapkodást' vigyorogva. Miután mindannyian elmentek mentem a dolgomra. Amíg a ruháimat kiválasztották Tae Jun-nak a sminkjét igazították meg, utána cseréltünk. 

Munka után elmentünk meginni egy kávét, miközben jókat nevettünk és beszélgettünk mindenféle dolgokról. A kávé elfogyasztása után elköszöntem Tae Jun-tól és felhívtam Kevin-t.

  - Szia! Végeztem. - szóltam bele a telefonba.

  - Rendben. 5 perc és ott vagyok érted. - mondta, majd letette. Ez nem jó. De tartotta az időt, amit mondott. 

Amikor beléptünk a lakásba az előszobában egy nagy bőrönd fogadott. 

  - Ez...ez.. mi? Kevin ugye nem..? - fordultam felé.

  - Ez csak egy átmeneti állapot. Csak 1 hónap. - nyújtotta ki felém a kezét.

  - Miattam. Ez csakis miattam lehet. Hogy lehettem ilyen ... - gyűltek könnyek a szemembe, amiket Kevin gyorsan le is törölt.

  - Dehogy is. Ennek hozzánk és a ma készült képekhez van köze. Elkezdett terjedni a hír, hogy együtt vagyunk, de a mai képek után, amik rólad és Tae Jun-ról készültek még nagyobb lett a káosz. A riporterek hamar rá fognak erre kapni és a menedzserrel azt beszéltük meg, hogy 1 hónapra a fiúkkal együtt egy lakásba költözünk. - szorított mellkasához amibe belefúrtam arcom.

  - Hogy kerültek ki a képek? Hiszem még csak pár órája készültek. - húztam még közelebb magamhoz.

  - A menedzserrel ezen gondolkodtunk, de azt mondta kifogja deríteni. Bíznunk kell benne, de nekünk is gondolkodnunk kell, hogy ki, miért és mikor csinálhatta. - mondta, majd egy csókot nyomott a fejem tetejére - A következő 1 hónapban nagyon vigyáznunk kell, hogy mikor és hol találkozunk. Nem szeretnék elmenni, de muszáj annak érdekében, hogy rendbe jöjjön minden és senkinek ne essen bántódása. Főleg neked. - elhalkult a hangja és elengedett.

  - Mikor kell indulnod? - kérdeztem lehajtott fejjel, miközben mély levegőt vettem, hogy megnyugodjak.

  - Nemsokára jönnek értem. Talán egy másfél óra. - mondta és közben megfogta a kezem, majd behúzott a hálószobába. Becsukta az ajtót, de a kezem még mindig nem engedte el. Lassan odasétált velem az ágyhoz, megcsókolt és lefektetett. Amikor Kevin is ráfeküdt az ágyra még jobban besüppedt és a sok kispárna közt majdnem elvesztem. Erre kuncognom kellett, ami átragadt rá is. Mellém feküdt és átkarolt a derekamnál.

  - Megvárom míg elalszol. Majd csak utána megyek el. - húzott közel testéhez. Háttal voltam neki így nem volt nehéz. Nagyon szeretem, ha közel van hozzám.Velem van, szeret. Úgy érzem nincs és nem is lesz semmilyen rossz dolog.

  - Várjunk! Én még nem is fürödtem! - pattantam volna fel,de Kevin visszarántott és rám feküdt.

  - Ráér az reggel is. Kérlek most maradj itt. Hadd lássam ahogy elalszol. - súgta a fülembe.

  - De...

  - Kééérleeeek...

  - Jó, de kérek jó éjt csókot. - csücsörítettem, mire meg is kaptam. Gyorsan bebújtunk a takaró alá. Az álom nagyon gyorsan leragasztotta a szemem. Abban reménykedtem, hogy itt hagyják szerelmem legalább ma éjszakára. Tévedtem. Az a tudat, hogy Kevin 1 hónapig nem lesz megrémített. De mondta a kivételt is. Találkozhatunk, mert az nincs megtiltva, de nagyon kell vigyázni. 

Reggel már egyedül ébredtem. Teljes csend uralkodott a lakáson. Ez nem jó. Ebbe bele fogok őrülni. Már most rossz ez a magányos hallgatás. Meddig fogom bírni? Nem sokáig. De mit kellene tennem, hogy enyhítsek ezen az egészen? El kell mennem egy időre valakihez. A csajokhoz! Kipattantam az ágyból és a telefonomért nyúltam. Bepötyögtem az otthoni számot. Párat kicsöngött, majd MinAh felvette.

  - Igen? -szólt bele kómás hanggal.

  - Szia MinAh. Jeong Eun vagyok. Egy kérdésem lenne. - tértem a tárgyra.

  - Mondd nyugodtan.

  - Csak azt szeretném megkérdezni, hogy egy ideig odaköltözhetnék hozzátok? - kérdeztem meg kis hezitálás után.

  - Mi történt? Szakítottatok vagy mi? Remélem nem. 1 hónap nem a világ vége. 1-1 találkozással ki lehet bírni.

  - Nem. Nem szakítottunk, de nekem nem bejövős ez a nagy csend itthon. - indokoltam a kérdésem.

  - És mikorra tervezted, hogy jössz? 

  - Gyorsan összepakolok pár cuccot és megyek.

  - Rendben. Van kulcsod és szívesen látunk mint mindig. De, ha nem baj akkor én most visszafekszek, mert tegnap nagyon hosszú napom volt. - mondta és ásított egyet.

  - Oké. Nemsokára megyek. Szia.

  - Szia. - köszönt el, majd letettük.

Elmentem, összeszedtem a fontosabb dolgokat, bekaptam pár falat reggelit és már úton is voltam. A buszon nem voltak sokan, így volt hely a táskámnak is. 15 perc utazás és még pár perc séta után már az ajtót nyitottam. Még mindannyian aludtak, ezért csöndben elfoglaltam a vendégszobát. Kipakoltam és vissza mentem a konyhába reggelit csinálni barátnőimnek, hogy kedvükre tegyek. Miközben a kenyerek a pirítóban készültek megterítettem 4 személyre, elővettem a narancslevet és öntöttem a poharakba. Amint a pirítósok elkészültek minden tányérra tettem egyet, a maradékot pedig középre helyeztem egymásra tornyozva. Elmentem a hűtőhöz paradicsomért, vajért, paprikáért és az egyéb dolgokért. Amikor mindennel kész lettem megjelent ChaeRim, mögötte HyoRi. 

  - Jeong Eun! - ugrottak a nyakamba.

  - Sziasztok! - köszöntem mikor elengedtek - Gyertek csináltam reggelit.

  - De jóóó!! - örült meg Hugi - Végre olyan reggeli amit nem valamelyikőnk csinált és nincs megégve.

  - Jó-jó vettem a célzást. - emelte fel a kezét Chae - Mostantól te csinálod a reggelit. - kócolta össze a hajam - De HyoRi! Az az estet csak egyszer történt meg.

  - Igen. Ez igaz.

  - Akkor csönd.- nyújtott nyelvet ChaeRim.

  - Hé! Én is itt vagyok ám. Gyertek enni. Most lett kész. - mondtam mire bólintottak és helyet foglaltak az asztalnál - Mindjárt jövök csak felkeltem MinAh-t. Nyugodtan kezdjetek el enni. - lassan elindultam felfelé a lépcsőn. Amikor elértem a szobája ajtajához csöndben bekukkantottam. Az arca alig látszott ki a takaró alól, de lélegzett. Odaosontam az ágya széléhez és mielőtt leülhettem volna, hogy felkeltsem jött egy üzenetem, amit csak a telefonom rezgése tudatott velem. Elővettem és megnéztem mit írt Kevin: 

Szia. Hogy vagy? Remélem jól aludtál,

 attól függetlenül,hogy nem voltam veled. 

Amint tudom elintézem, hogy tudjunk találkozni.

És egy kérdés: nem láttad véletlen Hoon-t?

Még ha te nem is tudod barátnőidet nem tudnád meg kérdezni?

Nagyon fontos lenne, mert nem veszi fel a telefont

és a főnök meg a menedzser nagyon dühösek. Köszönöm!

Szeretlek ♥ Kevin

Az üzenet elolvasása után elgondolkoztam, de közben megmozdult a takaró és egy Hoon nyújtózkodott ki onnan. Volt rajta egy trikó és egy rövidnadrág. Miután megnyújtotta izmait körbenézett és észrevett engem, amint nagy szemekkel bámulom.

  - Te... te meg mi a francot keresel itt, Hoon??? - néztem rá szúrósan.

  - Ömm... 

  - Neked nem a fiúkkal kellene lenned? Tudod te, hogy most milyen dühös lehet a menedzseretek és a főnökötök? - léptem közelebb.

  - Nyugi. El vagyok engedve. - mondta kissé rekedt hangon.

  - El??? Te most komolyan beszélsz? Kevin most írt egy üzenetet, hogy mindenhol téged keresnek. A telefont sem veszed fel! A főnök és a menedzser iszonyú pipa. - keltem ki magamból mire MinAh felriadt.

  - Jeong Eun! Nem lehetne egy... kicsit ... - nem fejezte be a mondatot amikor meglátta, hogy Hoon-nal kiabálok.

  - Nem. Nem lehet halkabban! - elkaptam tekintetem MinAh-ról és ismét Hoon-t néztem - Most megfogod magad és felöltözöl, majd elvonszolod magad a telefonodig és felhívod Kevinéket! Gondolom nem akarod, hogy még jobban hátsóba rúgjanak. 

  - Oké-oké. Értettem főnökasszony. - emelte fel mindkét kezét és mosolygott miközben kikelt az ágyból. Összeszedte a cuccát és adott egy gyors csókot MinAh-nak, mire én csak kerek szemekkel néztem. Aztán elment.

  - Miért nem szóltál, hogy legalább itt van? - sóhajtottam.

  - Sajnálom. - hajtotta le a fejét.

  - Van mit, mivel most nagy bajban van.

  - Sajnálom. - ismételte.

  - Jó. Ezt majd később. Most gyere reggelizni. Kevinnel is beszélni fogok. Remélem azért nem fogják nagyon leszedni a fejét Hoon-nak. - mondtam és kinyújtottam a kezem MinAh felé amit ő elfogadott és együtt mentünk vissza az éppen reggelizőkhöz.

  - Mi történt? - érdeklődött HyoRi - Mi volt ez a nagy kiabálás?

  - Később. Most együnk. Aztán vár a munka. - ültem le én is az asztalhoz.

  - És ma meddig maradsz? - kérdezte Chae.

  - Nem csak ma leszek veletek. Még egy jó darabig. De ha zavarok vagy valami akkor haza megyek.

  - Dehogy is. Nyugodtan maradj. Nem azért kérdeztem. Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott.

  - Akkor jó. Na de siessünk, mert mindjárt mennünk kell dolgozni.

Egy 20 perc múlva már készen is voltunk. Átöltöztünk, összepakoltuk a dolgainkat, majd elindultunk munkába. 

Folyt. Köv.