Reggel amikor felkeltem Kevin nem volt mellettem csak egy üzenet tőle, hogy este későn jön. A kis papír elolvasása után lementem enni. 10 óra fele már indulásra kész voltam.
Lassan hátraballagtam az öltözőbe ahol rám adták az első ruhát. Amint elkészültem az öltözködéssel elmentem a sminkes asztalkához. Nem bonyolult volt, csak természetes. Amikor mondták, hogy kész vagyok elvonultam a kanapéhoz, amire leültem és vártam. Kb. 10 perc múlva a fotós is megérkezett. Még nem találkoztam vele, de nem is baj. Késett és ez egy kis szétszórtságra utal, plusz a kezében tartott papírokat is befele jövet háromszor elejtette. - Nem valami ügyes. Jesszus milyen lesz így a mai fotózás? Azt is elfogja bénázni? - gondolkoztam, de egy ismerős hang kizökkentett.
- Jeong Eun! Szia. - mosolygott rám és lassan elindult felém - Rég láttalak. Jól vagy? - kérdezte Tae Jun mire csak bólintottam - Már várom a mai fotózást. Kaptam egy-két infót, hogy mik lesznek.
- Én eddig még semmit nem tudok. De a reakciódból ítélve nem lesz rossz. - vigyorogtam zavartan. Furcsa érzésem van.
- Majd mindjárt itt lesz a fotós és mindent elmagyaráz. - mondta és az említett személy már meg is jelent. A papírok már nem voltak nála csak a gépe.
- Sziasztok. - jött oda hozzánk mire felálltam és mindketten felé fordultunk. - Ha jól tudom te vagy Jeong Eun.
- Igen. Én vagyok. - erősítettem meg.
- A papírokat szeretném elkérni és kezdhetünk is. - biccentettem és elmentem értük, majd odanyújtottam neki. - Tessék.- Köszönöm. Akkor kezdjük a külön-külön sorozatokkal. - mondta kissé parancsoló hangon. - Tae Jun! Te kezdesz. - nézett az említett személyre, aki már el is foglalta helyét a kanapén.
Tae Jun fotózása fél órás volt. Közben beszéltem Kevinnel és azt mondta szünetben meglátogat.
Amint én is kész lettem az első fotósorozattal szóltak, hogy kezdjek készülődni a másodikhoz, ami páros lesz. Elballagtam az öltözőbe. Levetkőztem és amikor megláttam mit kell felvenni kiakadtam. Ez meg mi? Hogy adhatnak rám ilyet? Ez szinte semmit sem takar.
- Elnézést, de én ezt nem fogom felvenni. Alig takar valamit. - dobogtam a fotóshoz.
- Jeong Eun! Ne hisztizz csak tedd amit mondok. - nézett rám komoran.
- De...
- Semmi 'de'! Kell a munka vagy sem? Ha kell akkor felveszed, ha nem akkor elmész. Ilyen egyszerű. - Ez ugyanaz az ember akit bénázni láttam idejövet? - Annyit engedhetek, hogy egy picivel hosszabb rövidnadrágot vegyél fel.
- Értettem. - sóhajtottam - Elnézést, de nem szeretem, ha ennyire sokat mutat.
- Megértem, de ez egy munka és tenned kell amit mondanak neked. - világosított fel.
- Rendben. - hajtottam le a fejem, majd megfordultam és visszabattyogtam az öltözőbe. Felvettem a három mérettel nagyobb inget, ami szerintem férfi ing volt, és a megengedett rövidnadrágot. Utána megcsinálták a hajam szögegyenesre és már újra a díszletek között voltam. Leültem és figyeltem, hogy vajon ki lesz a partnerem. Amikor megláttam Tae Jun-t felém közeledni kicsit megijedtem, de nem izgatott. A munka az csak munka.
- Hmm.. csini vagy. - húzta az agyam.
- Fogd be! Legalább rajtad van valami hosszabb. - ütöttem egyet a vállába - Te tudod, hogy mit terveznek?
- Semmit. Addig tudom, hogy mi leszünk párban. De minek ez a rövid cucc? - sóhajtott és közben vissza jött a fotós is.
- Gyerekek. Ezek a képek egy nagyon befolyásos emberhez fognak kerülni és így a karrieretek meglendülhet. A ti érdeketekben kérem, hogy mindent a legtermészetesebben. - mondta egy kis aggódással a hangjában, majd folytatta - Egy párt kell mutatnotok. Mintha mindent kizárnátok magatok körül, semmivel sem kell foglalkoznotok csak egymást érezni. Legyetek természetesek. Szerelmesek. - mesélte a dolgokat, de fülem elkezdett sípolni és nagyon rossz érzésem támadt, hogy ennek nem lesz jó vége - Szóval...kezdhetjük?
- Igen. - mondtuk kissé bizonytalanul egyszerre a 'partneremmel'.
- Először gyere be a szobába Jeong Eun. Tae Jun te pedig feküdj be az ágyba. - hangoztak a parancsok az elejétől a végéig, de már nem sok volt hátra. Voltunk a konyhában is, együtt az ágyban, viccelődve, boldogan, de a java még csak most jön. Érzem. - Rendben! Eddig minden nagyon jó. - mosolygott a hangulatváltozós fotós - Akkor most Tae Jun szépen lassan emeld fel és csó...
- Nem! Nem fogom megcsókolni! - csattant fel mellettem.
- De meg kell, ha munkát és jövőt szeretnél.
- Akkor inkább nem fogom megcsinálni. Nem akarom. - Tae Jun megfordult és elment. De min kapta így fel a vizet?
- Legalább szólhatott volna hamarabb, hogy megbeszélhessük. Legyen szíves legközelebb hamarabb tájékoztatni a részletekről. - mondtam, majd Tae Jun után mentem.
Dühös. Látom a járásán és a tartásán. De ennyi miatt? Az rendben, hogy Kevinnel vagyok együtt és mi csak munkatársak és barátok vagyunk, de csak egy puszi. Nem több. Ennyi kellene ahhoz, hogy az álma valamelyest jó irányt vegyen.
- Tae Jun! Állj meg! - kiabáltam utána mire megtorpant - Kérlek. Gyere vissza. Csináljuk meg. Nem teszünk vele rosszat, mert ez csak egy munka.
- Csak neked egy munka. - morogta, de nem értettem tisztán.
- Nah? Vissza jössz velem? Gyorsan kész lesz a sorozat és mehetünk haza. - próbáltam meggyőzni.
- Rendben. Ezt még nagyon meg fogom bánni, de csak miattad vállalom. - mondta miközben megfogtam a kezét és visszamentünk.
- Jól vagytok? - érdeklődött a fotós -Folytathatjuk?
- Igen! - szóltam hangosabban, hogy biztos meghallja.
Visszamentünk a díszletek közé és elkezdtük. Vagy hatszor próbáltuk, de nem ment. Nem értettük, hogy miért, de tovább próbálkoztunk. Különböző helyzeteket próbáltunk, majd mikor azt hittük, hogy nem fog összejönni felugrottam a kanapéra és szembe néztem Tae Jun-nal. Nyaka köré fontam a kezem és adtam egy puszit az arcára, aztán kicsit beljebb a füle felé még egyet, mire csak sóhajt egyet és megremeg.
- Neh.. Kérlek Jeong Eun ne csináld. Mert kanos leszek, de lehet, hogy már az is vagyok. - mondta halkan és az utolsó mondatára kuncognom kellett.
- De lüke vagy!
- Tudom. Nos akkor essünk túl a csókon. Nem akarom a további piszkálást, hogy haladjunk.
- Rendben. De mi a terv? Hogy legyen? - kérdezgettem hátha több infót tudok meg.
- Improvizálj. - közölte egyszerűen - Majd menet közben, mint eddig. Nyugi. - felemelt és elkezdett pörgetni. 4 vagy 5 kört tett így velem, majd hirtelen megállt és kicsit maga fölé emelt. Aztán egyre lejjebb és lejjebb engedett, miközben vigyorogtunk. Addig engedett amíg ajkaink össze nem értek. Nem mondták, hogy vigyünk bele többet, de mi megtettük. Mélyebb csókot váltottunk. A fotós csak kattintgatta a gépet. Pár másodpercig egymás száját éreztük, amíg egy hang meg nem ijesztett.- Jeong Eun! - állt meg az ajtóban.
- Ke..Kevin....
Folyt. Köv.
