4. Őszinteség

Jeong Eun szemszöge:

Amint befejeztem a reggelizést levittem a tálcát a konyhába, elmosogattam és neki álltam takarítani, mert csak kb.10 óra múlva jön értem Kevin. Kitakarítottam az előszobát, a hálót, a fürdőt és minden egyéb kis helyet. Amikor végeztem egy picit fáradtan ledőltem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Kissé elszundítottam, de amikor egy ismerős hangot meghallottam már nem igazán éreztem magam fáradtnak. A szemem csak a képernyőt nézte, a fülem pedig csengett. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Miért nem mondta el, hogy egy sztár lett? - Biztosan csak védeni akar - szólalt meg belső hangom. - Vagy azért, mert az hiszi, hogy miután elmondta csak a hírneve miatt maradok vele?! - vágtam vissza a hangnak. Csönd.... Nem tudom mit tegyek ezzel a helyzettel. Próbáljak meg úgy tenni mintha nem tudnám? Vagy megkérdezzem miért nem szólt róla? És mikor akarta elmondani? Nem bízik bennem eléggé? - Tegyél úgy mintha nem tudnál semmiről. Viselkedj úgy mint eddig. Várd meg míg lesz elég bátorsága, hogy elmondjon neked mindent. - hallottam meg ismét fejemben a hangot - Biztos jó ötlet ez? Az sem tudom, hogy el mondja-e. - Ismét csönd. ELDÖNTÖTTEM! Nem említem meg neki, nem hozom szóba, majd ha úgy érzi akkor elmondja, de azt nem szeretném, ha sokáig kellene várnom.

Nagy nehezen felkeltem a tévé elől, elcsoszogtam a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Amint megláttam magam elszörnyedtem. A hajam kócos és az arcomon csorogtak a könnyek.

  - Hogy lehettem ilyen vak, hogy nem vettem észre? - tettem fel tükörképemnek a kérdést suttogva. - Szedd össze magad! El fogja mondani. - próbáltam magam kicsit felvidítani. 

Még 5-6 percig álltam és csak sírtam, utána ledobtam a ruháimat magamról és elmentem fürdeni hideg vízben, hogy kitisztuljon a fejem. Mikor végeztem valamennyire hatott a hideg zuhany. A fürdőszobából kilépve ugyanolyan voltam mint eddig. Felmentem a hálóba és bevágtam magam az ágyba. Aludni nem bírtam, ezért felhívtam pár barátnőm, hogy megbeszéljek velük egy találkozót valamelyik napra. MinAh, HyoRi és ChaeRim már gyerekkori barátaim. Nagyon hasonlítunk. Ez alatt nem a külsőt értem. A 'hasonlítunk' szóval azt akartam mondani, hogy: zene, hobbi, ételek, beszédtémák és még amikben lehet hasonlítani. A csajokkal megbeszéltem egy időpontot amikor mindannyian ráérünk és csajos programokat csinálunk. Az, hogy hallhattam barátnőim hangját és az, hogy jól vannak a kedvem is még jobbá tette. Végre sikerült egy kicsit aludnom. Délután 5 fele felébredtem. Nagy nehezen rávettem magam a készülődésre. Elmentem a szekrényhez, megnéztem a ruhát és a levegő egy pillanatra a tüdőmben ragadt. Az anyaga selyem, a tapintása eszméletlenül puha és a dekoltázs alatt egy fekete övszerűség helyezkedik el, rajta egy masnival. Honnan szerezte ezt? És honnan tudta a pontos méreteket? Nem tudom, de azt igen, hogy nagyon jól ismer. Egy pillanatra el is felejtettem mindent és csak a ruhát néztem. Gyorsan felkaptam, plusz a cipőt és a kis sminkes táskám a kezembe, majd ismét elmentem letusolni. Most már meleg vízzel és próbáltam csak a jó dolgokra koncentrálni. Az új tusfürdőmet használtam amire az volt írva, hogy Sparkling. Az illatában keveredik a rózsa és a borostyán, de mellette egy kis tenger is érezhető, ez az illatharmónia megnyugtat és ellazít. Az újabb mosakodás után megtörölköztem, megszárítottam a hajam és behullámosítottam kicsit, majd egy kis sminket tettem magamra. Felvettem a ruha mellé készített magassarkú cipőt is amin szintén megakadt a szemem. Azon is ott díszelgett egy masni, és ezen kicsit kuncognom kellett. 
  - Kész! - mondtam mikor a kis karkötőt is felvettem a nyaklánc után. - 18:42 van és mindjárt jön Kevin. Időben vagyok. - elhatároztam magamban, hogy nem szólok neki arról amit a tévében láttam. Majd, remélem, elmondja. Remélem.
Gondolataimból a telefonom csörgése zökkent ki. Lassan kinyúlok érte és felveszem.
  - Haló. - szólok bele kissé bizonytalan hangon.
  - Szia. De fura a hangod. Valami baj van?
 - Áhh... Chae! - virulok fel egyből - Nincs semmi. Éppen Kevint várom, mert el akar vinni valahová. - próbálom nem éreztetni a hangommal, hogy mit láttam ma.
 - Rendben. Aztán, majd óvatosan. - ismerem Chae-t és tudom, hogy most mire gondol.
 - Nem kell, hogy ilyeneken gondolkodj. Ez...ez... annyira zavarba ejtő, tudod? - viccesen korholom.
 - Jó-jó. Akkor gyorsan mondom, hogy miért hívlak most. - kicsit csöndben marad és folytatja komoly hangon - Meg kellene pár dolgot beszélnünk úgy, hogy csak ketten vagyunk, mert nagyon fontos dologról van szó.
  - Rendben. Mikor lenne jó? - ötletem sincs, hogy miről akar velem beszélni.
 - Holnap! Nem akarom később, mert nem lesz jó vége. - ez meg, hogy értheti? - 11 óra?  Ráérsz? - kérdezi gyorsan.
  - Persze. Holnap bemegyek a főnökömhöz tisztázni a munkámmal kapcsolatos dolgokat és utána a tiéd vagyok. - válaszoltam mosolyogva.
   - Okés. Mondjuk az egyetemhez közeli Rose&Café-ban?
  - Az pont útba esik. Ott találkozunk holnap. - mondtam és dobtam egy cuppanós puszit amit viszonzott.
   - Holnap. Szia! Nagyon vigyázz magadra.
   - Vigyázok. Ne félj. Nagy vagyok már.
   - Tényleg? Úristen! És.. - kezdett kiabálni a telefonba, de közbevágtam.
   - CSÖND! Ne érts már mindent ennyire félre. Bár volt kitől tanulnod. - elkezdtem nevetni mire ChaeRim követett.
   - Ragadós ugye? Mint a méz... - a nevetéstől nem tudta befejezni a mondatot, de mintha gondolatolvasó lennék, mert tudom hogy az Angyali vadász 4.-re gondol. Egy nagyon jó könyv amit régen olvastunk.
   - De most megyek, mert Kevin megjött. - a torkomban keletkezett egy kis gombóc, amikor megláttam leparkolni a ház előtt.
   - Akkor holnap várlak! Szia.
   - Szia! - és kinyomtam a telefont. Felkaptam a kis táskám, majd megnéztem magam a tükörben utoljára és halkan elindultam le az emeletről.

   - Megjöttem! - szólt Kevin, miközben levette a cipőjét.

   - Szia! - ugrottam a nyakába, majd egy kis csókot adtam szájára.

   - Kész vagy? Mehetünk? - kérdezte amíg ölelt.

   - Igen. De hova is megyünk? - csillogó szemekkel néztem rá és próbáltam elrejteni a gondolataim.

   - Nemsokára megtudod. - mosolygott - Megnézhetlek? - bólintottam egy aprót és kicsit távolabb álltam tőle - Fordulj körbe! - szépen lassan körbefordultam és Kevinnek kissé tátva maradt a szája - Gyönyörű vagy. - magához húzott és ismét megcsókolt.

   - Köszönöm. - pirultam el egy kicsit. Tényleg zavarba hozott . - Akkor induljunk. - bólintott. Visszavette gyorsan a cipőjét, kézen fogott, majd bezártuk a lakás ajtaját, kocsiba pattantunk és elindultunk.
Amíg Kevin vezetett én Őt néztem. Olyan volt az arckifejezése, mintha gondolkodna. De min lehet ennyire gondolkodni? - Azon, hogy mikor és hogyan mondja el neked az igazságot! - ismét megjelent az a bizonyos belső hang, de valamennyire igaza lehet.
   - Min gondolkozol? - kérdeztem rá hirtelen.
   - Semmi érdekesen... - ez úgy hangzott mintha nem fejezte volna be a mondatot.
   - ...Csak? - nem fogom feladni.
   -  Tudod milyen nap van ma? - ezzel mit akar mondani?
   - Hmm... Kedd! - kicsit hangosabban mondtam mit akartam és a mutatóujjam is felemeltem hozzá így az összhatás csak annyi lett, hogy nevettünk.
   - Valami más ötlet? - kérdezett tovább.
   - Nincs. Mondd el! - néztem kis kutyus szemekkel. Nem is megy rosszul az eltitkolom-hogy-láttalak-a-tévében dolog.
   - Nem mondok akkor semmit. Nemsokára megtudod. - felém fordult és arcon puszilt.
Hogy lehet ilyen? Legalább valamit mondana amin elindulhatok. De nem, még azt sem. Ismét gondolataimba merülök a sztáros üggyel kapcsolatban és hirtelen kicsúszik egy mondat a számon.
   - Ma láttam valami egész érdekes dolgot a tévében. - olyan unottnak hangzik a hangom, de a kocsiban a levegő hirtelen megfagy. Kevin keze a kormányon megkeményedik. Ahogy ránézek az arcára tudom, hogy tudja mire gondoltam. Vajon lesz elég bátor és elmondja? Nos... nemsokára kiderül.

Folyt. köv.

3. Gondolatok(Kevin)

Kevin szemszöge:

Reggel telefonom csörgésére ébredtem. Lassan kinyúltam érte és felvettem.
-Igen? - szóltam bele álmos hangon.
-Jó reggelt. Csak azért hívlak, mert a főnök szólt, hogy be kell mennünk egyeztetésre. - vágott bele Soohyun a közepébe.
-Most? - próbáltam hangommal kifejezni mennyire nincs kedvem hozzá.
-Nem még van egy kis időd, de nem sok.
-Ajjj... Rendben, 1 óra és ott vagyok. - egyeztem bele, mert más választásom úgy sincs.
-Oké, de ne késs!
-Nem kések nyugi. Csak még van egy kis dolgom. - mondtam közben lassan kikeltem szerelmem mellől.
-Kevin?! Kérdezhetek valamit? - a leader hangján hallottam, hogy nagyon tudni szeretne valamit.
-Persze, de gyorsan. - sürgettem, hogy minél hamarabb túl legyek rajta.
-Jeong Eun tudja már? - sejtettem ezt a kérdését.
-Miért fontos ez? - kérdeztem vissza.
-Mert fontos! De most komolyan..tudja már? - a fene, hogy ilyen kitartó.
-Nem.- válaszoltam röviden. - De mehetek készülődni? - sürgettem tovább.
-Csodálkozom, hogy nem látott még a hírekben. De most már nem tartalak fel, mert sosem érsz ide. Ne késs! Szia. - köszönt el végre.
-Mondtam, hogy nem kések. Szia! - kinyomtam a telefont, majd letettem az asztalra.
Lassan elvonszoltam magam a fürdőszobáig kicsit felfrissülni. Kb 10 percig voltam bent utána lementem a konyhába reggelit csinálni. Először magamnak. Miután megettem készítettem Jeong Eun-nek is, amit felvittem és letettem az éjjeli szekrényre rajta egy kis üzenettel. Lassan odahajoltam hozzá és megpusziltam homlokát. Olyan szédítő illata van még most is, hogy az hihetetlen. - Végre megtaláltam azt a személyt aki feltétel nélkül szeret,és....megbízik bennem. Nem bírom már sokáig ezt. Rossz érzés titkolózni előtte, de nincs más választásom, ha meg akarom védeni az újságíróktól. Lehet elmondom neki ma..vagy holnap..nem! Várok még egy kicsit. Azt sem tudom hogy kezdenék bele a mondandómba. Félek attól, hogy mi fog történni miután elmondtam neki a dolgokat. - gondolkoztam, miközben kikészítettem neki estére a ruhát és cipőt, amit én választottam. Végeztem az előkészületekkel és én is elkészültem meg persze felkészültem az indulásra. Felkaptam a kocsi kulcsot, a lakás kulcsom és elindultam. Autóba pattantam és lassan elkocsikáztam a céghez. Nem siettem el semmit. Mikor beértem a konferencia terembe már mindenki bent volt csak én hiányoztam. Az ajtóban illedelmesen meghajoltam, majd az asztalhoz sétáltam és leültem Eli és Kiseop közé.
-Nos akkor kezdhetjük? - kérdezte a főnök mire csak bólogattunk.

Amint végzett a főnök a mondandójával a fiúkkal elmentünk ebédelni utána pedig tánc próbára. A mai gyakorlásra kiszabott 3 és fél óra nagyon lassan telt, de végül végeztünk. A koreográfus meghajolt és kiment. Órámra néztem ami 6 órát mutatott. Elmentem átöltözni és indultam is haza Jeong Eun-ért. A kocsival leparkoltam a ház előtt, kiszálltam és bementem a lakásba.
-Megjöttem! - mondtam cipőm levétele közben.
-Szia! - ugrott a nyakamba szerelmem, majd egy kis csókot lehelt ajkamra.
-Kész vagy? Mehetünk? - kérdeztem amíg öleltem.
-Igen. De hova is megyünk? - láttam szemeiben azt az izgatott csillogást.
-Nemsokára megtudod. - mosolyogtam - Megnézhetlek? - bólintott és kicsit távolabb állt tőlem - Fordulj körbe! - szépen lassan körbefordult én pedig leesett állal néztem, hogy mennyire illik rá a ruha - Gyönyörű vagy. - húztam magamhoz és ismét megcsókoltam.
-Köszönöm. - pirult el - Akkor induljunk. - bólintottam, majd kézen fogtam és bezártuk a lakás ajtaját, kocsiba pattantunk és elindultunk.
Egész úton töprengtem. - Mikor lenne helyes elmondanom neki, hogy egy U-KISS nevezetű banda tagja vagyok már lassan másfél hónapja? Egy dolog biztos: nem fog örülni, hogy eddig nem szóltam. A többi reakciójáról fogalmam sincs. Félek, de tudom, hogy szeret és én is szeretem remélem meg fogja  érteni. Nem húzhatom tovább. El kell mondjam neki, de ha elveszítem a bizalmát nem tudom hogy fogom rendbe hozni a dolgokat.....-agyaltam tovább - KEVIN! Szedd össze magad! Ne legyél ennyire gyáva. Sem neki sem neked nem lesz ez jó ha így folytatod és tovább titkolod. Mondd el neki! - szólt rám egy belső hang. Igen! Elmondom, de csak ha haza értünk. Addig van időm gondolkodni, hogy mit és hogyan mondjak                                                 Folyt. köv.

2. A furcsa érzés és az éjszaka~ (2.rész)

-Mindig csak ezek a "Miért"-ek.- átkaroltam nyakát és közelebb húztam magamhoz.-Kérlek ne kínozz tovább.- megcsókoltam, közben hátát simogattam, ami miatt belenyögött a csókba. Most jöttem csak rá teljesen, hogy miért is volt furcsa minden az elmúlt hetekben. Kevin egyre jobban mélyítette a csókot, közben kezemmel nadrágja övét próbáltam kicsatolni. Kicsit nehezen ment, mert remegtem. Amint a földön landolt farmerja és csak egy boxerben volt felettem még jobban kívántam. Neki könnyebben ment, hogy megszabadítson ruháimtól, mert a felsőm már nem volt rajtam és szoknyában voltam. Gyorsan levette rólam azt is és már a hasam puszilgatta. Ajkai gyengéden érintették bőröm égető, bizsergető érzést hagyva maguk után. Éreztem, ahogy testem egyre jobban felhevül. Tudtam, hogy nem bírom már sokáig, ezért átfordítottam. Így én kerültem felülre, és ráültem. Egy érzékeny pontot találhattam, mivel hangosan felnyögött. Most én kínozom egy kicsit. Többször megcsókoltam, végigmentem nyakán, felsőtestén, közben száját sóhajok és kisebb nyögések hagyták el. Egyre lejjebb haladtam, majd boxerénél megálltam. Ekkor hirtelen újra én kerültem alulra. A lihegése, mondhatni, folytonossá vált, de még mindig türtőztette magát. Lassan felemelte hátam, kicsatolta melltartóm, közben nyakam csókokkal lepte el. Amint teljesen meztelenné tette felsőtestem birtokba vette melleimet. Elidőzött velük egy kicsit, közben lassan lábammal lehámoztam róla gatyáját, majd követett és bugyimtól is megszabadított. Nem mertem ránézni, így is elég volt, ha egy ujjával hozzám ért, kívül is és belül is égtem.
-Kérhlekh...nyisd ki a szemed és nézz rám.- mondta miközben dereka köré rakta lábaimat, majd két keze közé fogta arcom. Lassan kinyitottam. Tekintete megnyugtatott. Ő csak mosolygott, utána megcsókolt.- Nem kell félned. Vigyázok rád.- és ismét csókot lehelt ajkamra, majd pár másodperc múlva egy éles fájdalom nyilallt testembe. Egy halk, de mégis hangos sikoly hagyta el számat. Tudtam mi történt. Mikor teljesen bennem volt megállt.
-Jól vhagy...? - lihegett nyakamba, és kisebb puszikkal lepte el. Ez egy érzékeny pontom volt így válaszolni nem, de nyögdécselni tudtam, amit Kevin meg is értett.- Lazulj el és kérlek bízz bennem. Szeretlek.- súgta fülembe, majd kezeit átfonta derekamnál testem körül, szorosan magához húzott és elkezdett mozogni. Eleinte fájt, de ezt egy kis idő után felváltotta egy sokkal jobb érzés. Miközben lassan kínzott én a hátát karmolásztam és nyögés szerű hangokat adtam ki, de nem csak én. Egyre inkább éreztem, hogy kezdi elveszíteni önuralmát, mert gyorsabb tempót diktált mint az elején. Nyögéseink is hangosabbak lettek, amik betöltötték a szobát. Testünkről már folyt a víz, a levegőt is kapkodtuk. Szerelmem nem lassítva a tempón mozgott bennem és többször is eltalálta a legmélyebb, legérzékenyebb pontot, ami miatt kisebb sikolyok hagyták el szám. Pár ilyen mélyebb lökés után bal kezemmel a takarót ragadtam meg, jobbal pedig átkaroltam nyakát és közelebb húztam magamhoz egy csókra, amit elmélyített. Éreztem, hogy közel a vége így elszakadtam tőle, most már mind két kezemmel a takarót markolásztam és ráharaptam ajkamra nyögéseim halkítására, de ismét betámadta puha párnáival nyakamat. Még gyorsabb tempóra váltott és pár lökés után elértem a csúcsra egy hangos nyögés kíséretében, majd Kevin is követett, egy halk morgást hallottam kicsusszanni szájából. Testét minden erő elhagyta, ezért hirtelen rám feküdt, de vigyázott és nem teljes súlyával. Mindketten remegtünk és lihegtünk egymáson egy kicsit. Mikor légzésünk nagyjából helyre állt, szerelmem mellém feküdt, majd hirtelen kipattant az ágyból és beszaladt a fürdőbe. 2 perc múlva kijött kezében egy pólóval. Szerencsére ez idő alatt vett fel gatyát. Én magamra húztam a takarót és kikukucskáltam a vége felett, mert Kevin teste elbűvölt. Vonzotta a tekintetem. Amikor az ágyhoz ért rám adta a pólóját. Beugrott mellém az ágyba és közel húzott magához, betakart mindkettőnket, majd államnál fogva maga felé fordított és megcsókolt. Miután elváltunk egymástól rám mosolygott.
-Légyszíves ne nézz így rám!-zavarban voltam, ezért a takaró alá bújtam.
-Hogy ne nézzek rád?- kérdezett vissza meglepetten, közben lehajtotta a takarót fejemről.
-Ajjj...Kevin légyszíves! Ne nézz úgy, ahogy most nézel, mert tudod, hogy zavarba jövök.- szerettem volna vissza bújni takaró alá de nem engedte.

-Ne bújj el! Annyira édes vagy ilyenkor.- közel hajolt és adott egy cuppanósat a számra utána egyenesen a szemembe nézett.- Szeretlek és ez sosem fog megváltozni.-láttam a szemében, hogy nem szédít, hanem igazat mond.
-Én is szeretlek.-ismét megcsókolt, majd még közelebb húzott testéhez. Fejem mellkasába fúrtam és pár perc múlva már aludtam is. Nemsokkal utánam Kevin is elaludt.
Reggel sajnos egyedül ébredtem, de az éjjeli szekrényen láttam kikészítve a reggelimet, amit a számomra legfontosabb ember készített. Ölembe kaptam és lassan falatozni kezdtem amikor egy levelet találtam rajta. Miközben rágcsáltam a pirítóst kibontottam a levelet és elolvastam :

Jó reggelt~♥
Sajnálom, hogy nem tudtam veled maradni míg felébredsz, de közbejött valami. Estére ne csinálj programot, mert van egy meglepetésem. Egy ruhát a szekrényre akasztva találsz mellette a cipővel. 7-re érted jövök addigra legyél kész!

                         ♥KEVIN♥  

Folyt.Köv.

2. A furcsa érzés és az éjszaka~

Először a mozi fele vettük az irányt, ahol természetesen egy romantikus filmet néztünk meg. Én persze majdnem végig sírtam, pedig egy romantikus volt és nem szomorú. A teremben nem voltak sokan, szerencsére, mert mindenki azon nevetett volna hogyan szipogok. Kevin csak mosolygott és gyengéden szorította a kezem, hogy nyugodjak meg hiszen ez csak egy film. Mikor végre vége lett a szipogásomnak és a filmek is, elindultunk bevásárolni egy-két dolgot ami szükséges a piknikhez. A pokróc már nálunk volt így nem kellett azért külön hazamennünk. Besétáltunk a boltba kézen fogva, mivel Kevin ehhez ragaszkodik a legjobban. Megfogott egy kosarat és körbejártuk az egész boltot. Szerelmem csak szedte le a polcról a cuccokat.
-Kell kenyér, saláta, hagyma, paprika, valami felvágott sem árt, üdítő és elengedhetetlen a süti...-sorolta a dolgokat és dobálta a kosárba. Indult volna tovább, de megállítottam és szembe fordítottam magammal, majd két ujjam rátettem szájára.
-Sssshh... nyugi. Nem kell az egész boltot felvásárolni.-most éppen úgy érzem, mintha nem én hanem ő lenne kicsit felpörögve és a gyerekesebb is. Lehet, hogy a kávé miatt? Legközelebb egy kortyot sem adok neki.
-Rendben, de...-nem tudta befejezni mondatát, mert közbevágtam.
-Nincs semmi "de" !!!! Most már minden szükséges dolog megvan. Gyerünk fizetni, mert szerintem nem csak én vagyok éhes.-kicsit mintha megszeppent volna. Szerencsére értette minden szavam és elmentünk a kasszához. Kifizettünk mindet és elindultunk a parkba. Végre odaértünk, leterítettük a pokrócot és kipakoltunk minden hozzávalót a szendvicsekhez. Miközben én csináltam a kaját Kevin nézelődött kicsit, majd hirtelen hátra vágta magát. Olyat ugrottam ülő helyzetből, hogy mindenki irigyelné. De sajnos annyira megijedtem, hogy elég szépen elvágtam az ujjam.
-Áúcs!!!-kicsit hangosra sikeredett, de észrevette, hogy történt velem valami.
-Mi a baj? Mit csináltál?- kérdezgetett. Én hirtelen orra alá dugtam az ujjam- Óóó.. Jól vagy??- egyik kezével megfogta ujjacskám, másikkal pedig zsebéből elővett egy zsepit, rácsavarta, majd miután végzett adott rá egy gyógyító puszit. Egész idő alatt szúrós szemekkel néztem.-Tudom tudom... Az én hibám és nagyon sajnálom.-nézett rám kiskutya szemekkel aminek sosem tudok , még most sem, ellen állni. Közel hajoltam hozzá és egy csókot adtam szájára, utána odahajoltam füléhez és belesuttogtam pár szót.
-Nem érzem az ujjam így még a szendvicset sem tudom megfogni. Segítesz? -olyan közel voltam hozzá, hogy a hideg is kirázta.
-Igen, de csak azért mert az én hibám. Bár lehet, hogy alapból segítenék-mosolygott kedvesen.
Pár percig csak néztünk egymás szemébe. Kezdtem kínosan érezni magam, és szóvá tettem neki, hogy nem-e kezdhetnénk bele az evésbe. Minden egyes falatot óvatosan adott, nehogy nagyobbat harapjak, mint amennyit le tudok nyelni. Végig figyelmes volt, én meg alig bírtam ki nevetés nélkül. Amint ő is befejezte az evést kicsit ledőltünk a pokrócra pihenni. Pont a szíve fölé tettem fejem így hallgathattam milyen gyorsan ver. Úgy 1 órát feküdtünk, majd szóltam, hogy szerintem mennünk kellene. Elkezdtünk összepakolni mindent és elindultunk. Szokásosan kézen fogva. Amint hazaértünk gyorsan lefürödtünk. Először én foglaltam be a fürdőt és amint végeztem Kevin is gyorsan lemosakodott. Később beültünk a tévé elé. Semmi érdekes nem volt benne, de mi néztük. Kevin átkarolt, közel húzott magához és úgy bámultunk ki a fejünkből. Nekem nem kellett sok, hogy elaludjak. Ő csak adott egy puszit a homlokomra, majd felvitt a szobámba és óvatosan befektetett az ágyba. Majd mellém feküdt és rövid idő múlva ő is elaludt..

2hónap múlva:

Szerencsére eddig egyszer sem veszekedtünk. Azt hiszem úgy 1 hónapja annak, hogy együtt lakunk.
De valami mostanában nagyon megváltozott. -Mindig mikor együtt vagyunk egy furcsa érzés járja át mindenem. Sosem éreztem még ilyet. Olyan érzés kerít hatalmába amit alig lehet elmondani vagy megmagyarázni. Egyfajta vágyakozás. Vágyakozás az érintései, a csókjai, a közelsége után. Együtt élünk, minden nap velem van és közel van hozzám. Mégis én még közelebb szeretném őt. Kevin is mintha más lenne. A csókjai szenvedélyesek, érintései gyengédek, ölelései védelmezőek, gondoskodóak. Ezek együtt olyanok mint a jelek...- a bejárati ajtó csukódása zökkentett ki gondolkodásomból.
-Megjöttem.-ült le mellém a kanapéra.
-Szia.-adtam egy puszit szájára és indulni szerettem volna, hogy vacsit adjak neki, de visszarántott egy hosszú csókra.
-Kérsz enni vagy inkább éhes maradsz?- miután elváltak ajkaink megkérdeztem, mert hallottam egyszer-kétszer gyomrát jelezni, hogy üres.
-Persze, hogy kérek. Majd ki lukad a hasam. Mit csináltál?- felpattant és bement a konyhába kicsit körbeszaglászni,de nem talált semmit.
-Egy helyet kihagytál. A sütőt!- már a hasam fogtam a nevetéstől. Kis dilis.
-Kinevetsz? Tényleg kinevetsz?-lassú léptekkel közeledett felém. Én kénytelen voltam könnyeim törölgetve hátrálni.
-Nem-nem. Bocsi.- lassan kezdtem lenyugodni.
-Nah akkor nézzünk csak be a sütőbe.-odament és kinyitotta. Örömében elkezdett ugrálni és majdnem hogy  sikítozni.-Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Köszi! Köszi! Kösziiii!-komolyan, mint egy gyerek.
Meg evett 3 nagy szelet pizzát utána elmosta a tányérját és letelepedett a kanapéra mellém, mint mikor hazaért. Egy kis idő múlva annyira furcsa lett közöttünk a légkör. Folyton egymás szemét néztünk. Én erős késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Kevin olvas a gondolataimban vagy lehet, hogy ő is ezt érezte. Nem tudom, de hirtelen lecsapott ajkaimra és szenvedélyesen megcsókolt. Természetesen viszonoztam. Csók csatánk közben kezem olyan volt, mintha önálló lenne. Levettem pólóját és valahova eldobtam, majd elkezdtem oldalát és hasát simogatni. Beleremegett, majd követett és levette rólam is a felsőm. De megállt és ajkaink is elváltak.
-Nemh...nem szhabad...szerethném deh nhem.-láttam, hogy alig bírja türtőztetni magát. Két kezem közé fogtam arcát és mélyen szemébe néztem.
-Miért? Miért teszed ezt? Miért nem akarod? Kérlekh... Kevin...-könnyek szöktek szemembe. Magam sem értem miért kérleltem, főleg azt nem, hogy mire. Nem is kellett neki több. Hirtelen felkapott és bevitt a hálóba. Lassan letett az ágyra, fölém mászott és arcom fürkészte.
-Miért vagy ennyire ellenállhatatlan?-lehajolt és megcsókolt, majd haladt nyakam felé, de újra megállt. Mintha tétovázna.
-Mindig csak ezek a "Miért"-ek.- átkaroltam nyakát és közelebb húztam magamhoz.-Kérlek ne kínozz tovább.- megcsókoltam, közben hátát simogattam, ami miatt belenyögött a csókba.....

Folyt Köv.

1. Biztos,hogy csak egy "húg"?

Üdvözletem! Az én nevem JeongEun. 19 éves vagyok és egyedül élek Seoulban. Sok barátom van, köztük van egy személy aki mindennél fontosabb nekem. Ő Kevin Woo. 2 évvel idősebb nálam és úgy tekint rám mintha a kis húga lennék. Sajnos én nem tudok rá úgy nézni mintha a bátyám lenne. Én többet érzek iránta mint azt eleinte gondoltam volna, de annyira jó érzés amikor megölel, puszit ad az arcomra vagy a homlokomra mielőtt haza megy. Ezért is nem merem elmondani neki,hogyan is érzek iránta. Ó és elfelejtettem megemlíteni, hogy esténként korrepetál matekból és angolból. Így vizsga előtt teljesen jól jön a segítsége. Rá mindig számíthattam és még most is. Ha bajban voltam mindig segített, ha sírtam megvigasztalt és velem aludt el.
Egyik reggel arra ébredtem,hogy valaki mocorog mellettem. Felültem, benéztem a takaró alá. Kevin volt az. Olyan csendesen szuszogott. Úgy 10percig csak néztem ahogyan alszik majd ránéztem az órára.
-OMO!!!!-kiáltottam mire Kevin legurult az ágyról.
-Áucs... ez fájt.-simogatta fenekét,hogy csillapítson fájdalmán.-Mi történt?-felállt és visszaült az ágyra.
-Ma van a vizsgám? Kérlek mond azt, hogy nem!
-Igen, ma lesz.Miért?
-Mert 5 percem vagy beérni.
-MIIIII?-kerekedtek ki szemei.
-Jól hallottad. Áh!!! Nem fogok beérni.-szaladgáltam a szobában össze-vissza közben összeszedtem minden cuccom.
-Nyugi, beérsz időben és jól fog sikerülni.
-De már csak 3 percem van és gyalog is 12 perc az út. Mégis hogy a fenébe érjek be ennyi idő alatt? Hmm?-hallotta a hangomon, hogy kezdek nagyon ideges lenni.
-Maradj csöndben és megtudod.-gyorsan ő is felöltözött,majd megragadta kezem és kihúzott a ház elé. Azt hittem ott helyben szív rohamot kapok. Vett egy városi sportkocsit amiből a világon eddig csak 15 darabot készítettek. Természetesen a kedvenc színében.

Amikor elindította a motor felbúgott és azon gondolkoztam hogyan fogom én ezt túl élni..Olyan hangja volt, mint egy oroszlánnak. Nagy nehezen elindultunk, én meg halál félelemmel ültem mellette. Eközben Kevin...pfff...hát ő fülig érő vigyorral vezetett, de 1perccel kezdés előtt sikerült a sulihoz érni. Kipattantam a kocsiból és futottam volna be, de vissza húzott és megölelt.
-Sok sikert.-nyomott egy puszit az arcomra, majd elengedett és visszament a kocsihoz. Kellett pár másodperc mire magamhoz tértem.
Beértem a terembe. Pont időben, mert még nem osztották ki a lapokat így MEGÍRHATOM!!! Annyira örültem. Leültem egy üres helyre és kikaptuk a kérdéseket. Azt hiszem 2 órás volt a vizsga. Utána ki kellett menni a teremből, majd 30perc múlva vissza hívtak minket az eredmény miatt és...és...sikerült!!! Haza érve megláttam, hogy Kevin finomabbnál finomabb kajákkal várt. Nagyon jó kedve volt, nekem meg olyan "vicceljük meg" kedvem. Ebből lett egy ötletem.
-Sziaaa-ugrott a nyakamba,de én csak megálltam és szomorúan lehajtottam fejem-Nem sikerült?-kérdezte aggódva. Én csak megráztam a fejem.-Semmi baj.-megfogta állam és felemelte,hogy mindenféleképpen belenézzek szemébe,de nem vagyok nagyon kitartó ezért elröhögtem magam.
-Csak hülyülök. Maximum pontszámmal sikerült.-hirtelen felkapott és pördült velem egyet, majd odasétáltunk a szépen, gondosan megterített asztalhoz.
-Csak neked csináltam. Tudtam,hogy sikerülni fog.
Leültünk enni. Én minden falatnál hümmögtem, mert annyira finom volt, hogy arra nincsenek szavak. Gyorsan elpusztítottunk mindent. Indultam volna mosogatni, de Kevin kivette kezemből a tányérokat és ő kezdte el.
-Menj fürdeni és utána sipirc aludni! Ki kell pihenned magad.-mondta, közben rám mosolygott. Azért, hogy ne lássa rajtam a hirtelen szín változást felfutottam az emeletre.
Egy jó habos fürdőt készítettem, ami nagyon is jól esett. Pancsoltam kicsit, utána kikászálódtam a kádból, és ekkor koppant valami...hát nem elfelejtettem behozni a pizsamám!? Gyorsan magam köré csavartam a törülközőmet és kilestem az ajtón.
-Huh...-megnyugodtam és beszaladtam a szobába. Először fehérneműt kerestem utána pizsit. A keresés sikeresen végződött. Megfordultam és velem szemben Kevin állt rákvörös arccal.
-Khm...bocsánat én csak...jöttem..megnézni, hogy...le...lefeküdtél-e...-kissé dadogósan hangzott mondata.
-Öööö...-nekem meg egy szó sem akart kijönni a számon és egyre vörösebb lett a fejem. Újra elfutottam előle. Amint becsuktam a fürdő ajtaját a földön kötöttem ki,mert lábaimból minden erő elszállt. Azon gondolkoztam, hogy ha csak olyan vagyok számára mint egy "húg" akkor miért volt pirosabb az arca mint nekem, miért volt jobban zavarban nálam? Hiszem Ő látott engem egy szál törölközőben, nem én őt fél pucéran vagy valami ..akkor? áhhh..nem értem!
Sokáig beszéltem magamban. Már a pizsi is rajtam volt, az ágyban feküdtem és a hasam is tele finom kajákkal, de mintha valami vagy valaki hiányozna. Te jó ég! KEVIN!!!!
Előkaptam a telefonom és tárcsáztam. 1 csöngés...2 csöngés...3 csöngés..valami nagyon furcsa, mintha a közelben lenne, mert hallom ahogy csörög. Lefutottam a nappaliba és a kanapén találtam egy alvó Kevint. Óvatosan odaosontam hozzá, majd egy gyors puszit nyomtam homlokára.
-Szeretlek és köszönök neked mindent.-kiegyenesedtem és alig hallhatóan, mintha csak az orrom alatt dünnyögnék, kimondtam ezeket a szavakat. Indultam  vissza a szobámba, de Kevin csuklómnál fogva vissza rántott és lenyomott a kanapéra.
-Ke..Kevin...Te meg..mit csinálsz? Légy szíves engedj el!-próbáltam kiszabadulni alóla, de sehogy sem sikerült.
-Csak ha válaszolsz egy kérdésemre.
-Attól függ, hogy mit fogsz kérdezni.-oldalra fordítottam fejem, de államnál fogva vissza fordította, hogy a szemébe nézzek.
-Szeretsz?-hirtelen sokkolt a kérdése és próbáltam valami hihetőt kitalálni válaszként.
-Csak úgy mint egy bátyust szeretni kell és lehet.-mosolyogtam hamisan, de nem hitt nekem.
-Pár perccel ezelőtt amikor azt hitted alszok egy szerelmes "szeretlek" hagyta el szád. Vagy tévedek?
-Heh..? Akkor valamit nagyon félre érthettél, de most tisztázzuk, hogy úgy szeretlek mint egy húg a bátyját. Most már elengedsz?-ficánkoltam, de Kevin szorosan, mégis gyengéden ölelt meg és nem hagyta érintetlenül érzékeny pontom..a nyakam. Muszáj volt többször belecsókolnia, hogy kirázzon a hideg és kicsit hangosabb sóhajok hagyják el számat.
-Áruld el nekem: MIÉRT MENEKÜLSZ???-ajkával egyre jobban közelített ajkam felé, majd végül csókban forrtunk össze. Az első csókom. Mióta álmodoztam erről a percről...most mégis próbálok ellenállni mindennek. De az érzéseim uralkodnak eszem felett. Visszacsókoltam. Karom át tekertem nyaka körül és közelebb húztam magamhoz. Éreztem ahogy elejt egy mosolyt szája sarkán. Még pár másodpercig csókoltuk egymást, de Kevin eltávolodott tőlem.
-Utoljára kérdezem meg...Szeretsz?????- egyenesem szemembe nézett, két keze közé fogta arcom. Nem tudtam mást csinálni, minthogy eltakartam és bólogattam. Ekkor Kevin felkapott, felvitt az emeletre a hálószobámba, majd letett az ágyra.
-Kérhetek tőled valamit? Innentől kezdve légyszi ne mászkálj egy szál törülközőben, mert a következő ilyennél már tényleg nem tudom türtőztetni magam.-kikerekedtek szemeim. Nagyon új még ez az egész. Hogy Kevin megcsókolt és most is itt van velem.- Cöh..nehéz...nehéz...de kimondom én elsőnek...
-Rendben, nem fogok úgy mászkálni. De mit akarsz kimondani?-néztem rá furcsán.
-Őőőőh... ummmm...-sötétben voltunk, de tudtam, hogy elpirul-Sze..Szeretlek!- végre kimondta mire én csak elmosolyodtam és egy puszit adtam szájára. Annyira édes amikor zavarban van.
-Én is.-most ő adott puszit, de többet mint én és a puszik átváltottak csókra. Kevin egyre szenvedélyesebben csókolt, majd nyelvét végig húzta alsó ajkamon mire egy sóhaj kíséretében beengedtem számba. A hosszú csók csatánk véget ért. Egymással szemben lefeküdtünk az ágyra, a takarót magunkra tettük. Kevin közelebb húzott, hogy fejem mellkasánál legyen azért, hogy hallhassam heves szívverését, aminek én vagyok az okozója.
-JeongEun, elnézed azt a 2 év különbséget és leszel a barátnőm?
-Figyelj Kevin én nem tudom, hogy ez helyes dolog-e, de ez csak az eszem. A szívemre is hallgatnom kell. Ő azt mondja, hogy IGEN.- fülig érő mosolyt mutatott majd utána kaptam egy jó éjt csókot és elaludtunk.
Reggel szerencsére nem kellett korán kelni. Úgy 10 óra körül ébredtem fel. Kevint egy arcra puszival keltettem és amikor át akart ölelni kipattantam az ágyból, így ő mintha csak gurult volna egyet. Lementem a konyhába, készítettem friss kávét mindkettőnknek.
-Jó reggelt! Felkelni lustaság!- elmentem 5 percre erre ő vissza alszik? A két bögrét letettem az éjjeli szekrényre, halkan közelebb mentem Kevinhez és elkezdtem bökdösni az oldalát.
-Gyere csak ide!-mondta kicsit rekedtes hangján. Derekamnál fogva berántott az ágyba majd maga alá gyűrt. Kaptam jó sok puszit mindenhova az arcomon, de nem bántam hisz attól kaptam őket akit mindennél jobban szeretek.
Megittuk a kávét, megmosakodtunk, átöltöztünk és közben egy randit beszéltünk meg mára. Úgy terveztük, hogy először elmegyünk moziba, utána pedig kiülünk a parkba enni, egy kis piknikezés keretében. Gyorsan még utolsó dologként beágyaztunk és kezünket összekulcsolva kiléptünk a ház ajtaján s belevetettük magunkat a mai nap programjaiba...

Folyt Köv.