4. Őszinteség

Jeong Eun szemszöge:

Amint befejeztem a reggelizést levittem a tálcát a konyhába, elmosogattam és neki álltam takarítani, mert csak kb.10 óra múlva jön értem Kevin. Kitakarítottam az előszobát, a hálót, a fürdőt és minden egyéb kis helyet. Amikor végeztem egy picit fáradtan ledőltem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Kissé elszundítottam, de amikor egy ismerős hangot meghallottam már nem igazán éreztem magam fáradtnak. A szemem csak a képernyőt nézte, a fülem pedig csengett. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Miért nem mondta el, hogy egy sztár lett? - Biztosan csak védeni akar - szólalt meg belső hangom. - Vagy azért, mert az hiszi, hogy miután elmondta csak a hírneve miatt maradok vele?! - vágtam vissza a hangnak. Csönd.... Nem tudom mit tegyek ezzel a helyzettel. Próbáljak meg úgy tenni mintha nem tudnám? Vagy megkérdezzem miért nem szólt róla? És mikor akarta elmondani? Nem bízik bennem eléggé? - Tegyél úgy mintha nem tudnál semmiről. Viselkedj úgy mint eddig. Várd meg míg lesz elég bátorsága, hogy elmondjon neked mindent. - hallottam meg ismét fejemben a hangot - Biztos jó ötlet ez? Az sem tudom, hogy el mondja-e. - Ismét csönd. ELDÖNTÖTTEM! Nem említem meg neki, nem hozom szóba, majd ha úgy érzi akkor elmondja, de azt nem szeretném, ha sokáig kellene várnom.

Nagy nehezen felkeltem a tévé elől, elcsoszogtam a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Amint megláttam magam elszörnyedtem. A hajam kócos és az arcomon csorogtak a könnyek.

  - Hogy lehettem ilyen vak, hogy nem vettem észre? - tettem fel tükörképemnek a kérdést suttogva. - Szedd össze magad! El fogja mondani. - próbáltam magam kicsit felvidítani. 

Még 5-6 percig álltam és csak sírtam, utána ledobtam a ruháimat magamról és elmentem fürdeni hideg vízben, hogy kitisztuljon a fejem. Mikor végeztem valamennyire hatott a hideg zuhany. A fürdőszobából kilépve ugyanolyan voltam mint eddig. Felmentem a hálóba és bevágtam magam az ágyba. Aludni nem bírtam, ezért felhívtam pár barátnőm, hogy megbeszéljek velük egy találkozót valamelyik napra. MinAh, HyoRi és ChaeRim már gyerekkori barátaim. Nagyon hasonlítunk. Ez alatt nem a külsőt értem. A 'hasonlítunk' szóval azt akartam mondani, hogy: zene, hobbi, ételek, beszédtémák és még amikben lehet hasonlítani. A csajokkal megbeszéltem egy időpontot amikor mindannyian ráérünk és csajos programokat csinálunk. Az, hogy hallhattam barátnőim hangját és az, hogy jól vannak a kedvem is még jobbá tette. Végre sikerült egy kicsit aludnom. Délután 5 fele felébredtem. Nagy nehezen rávettem magam a készülődésre. Elmentem a szekrényhez, megnéztem a ruhát és a levegő egy pillanatra a tüdőmben ragadt. Az anyaga selyem, a tapintása eszméletlenül puha és a dekoltázs alatt egy fekete övszerűség helyezkedik el, rajta egy masnival. Honnan szerezte ezt? És honnan tudta a pontos méreteket? Nem tudom, de azt igen, hogy nagyon jól ismer. Egy pillanatra el is felejtettem mindent és csak a ruhát néztem. Gyorsan felkaptam, plusz a cipőt és a kis sminkes táskám a kezembe, majd ismét elmentem letusolni. Most már meleg vízzel és próbáltam csak a jó dolgokra koncentrálni. Az új tusfürdőmet használtam amire az volt írva, hogy Sparkling. Az illatában keveredik a rózsa és a borostyán, de mellette egy kis tenger is érezhető, ez az illatharmónia megnyugtat és ellazít. Az újabb mosakodás után megtörölköztem, megszárítottam a hajam és behullámosítottam kicsit, majd egy kis sminket tettem magamra. Felvettem a ruha mellé készített magassarkú cipőt is amin szintén megakadt a szemem. Azon is ott díszelgett egy masni, és ezen kicsit kuncognom kellett. 
  - Kész! - mondtam mikor a kis karkötőt is felvettem a nyaklánc után. - 18:42 van és mindjárt jön Kevin. Időben vagyok. - elhatároztam magamban, hogy nem szólok neki arról amit a tévében láttam. Majd, remélem, elmondja. Remélem.
Gondolataimból a telefonom csörgése zökkent ki. Lassan kinyúlok érte és felveszem.
  - Haló. - szólok bele kissé bizonytalan hangon.
  - Szia. De fura a hangod. Valami baj van?
 - Áhh... Chae! - virulok fel egyből - Nincs semmi. Éppen Kevint várom, mert el akar vinni valahová. - próbálom nem éreztetni a hangommal, hogy mit láttam ma.
 - Rendben. Aztán, majd óvatosan. - ismerem Chae-t és tudom, hogy most mire gondol.
 - Nem kell, hogy ilyeneken gondolkodj. Ez...ez... annyira zavarba ejtő, tudod? - viccesen korholom.
 - Jó-jó. Akkor gyorsan mondom, hogy miért hívlak most. - kicsit csöndben marad és folytatja komoly hangon - Meg kellene pár dolgot beszélnünk úgy, hogy csak ketten vagyunk, mert nagyon fontos dologról van szó.
  - Rendben. Mikor lenne jó? - ötletem sincs, hogy miről akar velem beszélni.
 - Holnap! Nem akarom később, mert nem lesz jó vége. - ez meg, hogy értheti? - 11 óra?  Ráérsz? - kérdezi gyorsan.
  - Persze. Holnap bemegyek a főnökömhöz tisztázni a munkámmal kapcsolatos dolgokat és utána a tiéd vagyok. - válaszoltam mosolyogva.
   - Okés. Mondjuk az egyetemhez közeli Rose&Café-ban?
  - Az pont útba esik. Ott találkozunk holnap. - mondtam és dobtam egy cuppanós puszit amit viszonzott.
   - Holnap. Szia! Nagyon vigyázz magadra.
   - Vigyázok. Ne félj. Nagy vagyok már.
   - Tényleg? Úristen! És.. - kezdett kiabálni a telefonba, de közbevágtam.
   - CSÖND! Ne érts már mindent ennyire félre. Bár volt kitől tanulnod. - elkezdtem nevetni mire ChaeRim követett.
   - Ragadós ugye? Mint a méz... - a nevetéstől nem tudta befejezni a mondatot, de mintha gondolatolvasó lennék, mert tudom hogy az Angyali vadász 4.-re gondol. Egy nagyon jó könyv amit régen olvastunk.
   - De most megyek, mert Kevin megjött. - a torkomban keletkezett egy kis gombóc, amikor megláttam leparkolni a ház előtt.
   - Akkor holnap várlak! Szia.
   - Szia! - és kinyomtam a telefont. Felkaptam a kis táskám, majd megnéztem magam a tükörben utoljára és halkan elindultam le az emeletről.

   - Megjöttem! - szólt Kevin, miközben levette a cipőjét.

   - Szia! - ugrottam a nyakába, majd egy kis csókot adtam szájára.

   - Kész vagy? Mehetünk? - kérdezte amíg ölelt.

   - Igen. De hova is megyünk? - csillogó szemekkel néztem rá és próbáltam elrejteni a gondolataim.

   - Nemsokára megtudod. - mosolygott - Megnézhetlek? - bólintottam egy aprót és kicsit távolabb álltam tőle - Fordulj körbe! - szépen lassan körbefordultam és Kevinnek kissé tátva maradt a szája - Gyönyörű vagy. - magához húzott és ismét megcsókolt.

   - Köszönöm. - pirultam el egy kicsit. Tényleg zavarba hozott . - Akkor induljunk. - bólintott. Visszavette gyorsan a cipőjét, kézen fogott, majd bezártuk a lakás ajtaját, kocsiba pattantunk és elindultunk.
Amíg Kevin vezetett én Őt néztem. Olyan volt az arckifejezése, mintha gondolkodna. De min lehet ennyire gondolkodni? - Azon, hogy mikor és hogyan mondja el neked az igazságot! - ismét megjelent az a bizonyos belső hang, de valamennyire igaza lehet.
   - Min gondolkozol? - kérdeztem rá hirtelen.
   - Semmi érdekesen... - ez úgy hangzott mintha nem fejezte volna be a mondatot.
   - ...Csak? - nem fogom feladni.
   -  Tudod milyen nap van ma? - ezzel mit akar mondani?
   - Hmm... Kedd! - kicsit hangosabban mondtam mit akartam és a mutatóujjam is felemeltem hozzá így az összhatás csak annyi lett, hogy nevettünk.
   - Valami más ötlet? - kérdezett tovább.
   - Nincs. Mondd el! - néztem kis kutyus szemekkel. Nem is megy rosszul az eltitkolom-hogy-láttalak-a-tévében dolog.
   - Nem mondok akkor semmit. Nemsokára megtudod. - felém fordult és arcon puszilt.
Hogy lehet ilyen? Legalább valamit mondana amin elindulhatok. De nem, még azt sem. Ismét gondolataimba merülök a sztáros üggyel kapcsolatban és hirtelen kicsúszik egy mondat a számon.
   - Ma láttam valami egész érdekes dolgot a tévében. - olyan unottnak hangzik a hangom, de a kocsiban a levegő hirtelen megfagy. Kevin keze a kormányon megkeményedik. Ahogy ránézek az arcára tudom, hogy tudja mire gondoltam. Vajon lesz elég bátor és elmondja? Nos... nemsokára kiderül.

Folyt. köv.