11. 'Szép' reggel

Jeong Eun szemszöge:

Amikor Kevin és a menedzsere visszaértek elfogott egy bizonytalanság, félelem.

  - Jeong Eun. - jött oda hozzám Szerelmem - Amint a fotózással végeztetek hívj fel és együtt haza megyünk. Beszélni szeretnék veled. - nézett rám nagyon komoly arccal.

  - Rendben.  - bólintottam - Valami baj van, Kevin? - fogtam két kezem közé arcát.

  - Nincs baj, de van egy fontos dolog amiről szeretnék veled nagyon hamar beszélni. 

  - Értem. Akkor hívlak és otthon megbeszéljük. -mosolyogtam, de ő nem viszonozta. Nagy a baj.

  - Na, gyerekek! Gyertek fejezzük be a maradék sorozatot. Tae Jun te menj a sminkeshez! Jeong Eun te pedig a a stylist-hoz! - kiabált a fotós.

  - Menj! És várom a hívásod. - dobott egy puszit Kevin, majd elment. A fiúk a menedzser után meneteltek, de egy pillanatra mind vissza fordultak és erősen integettek. Viszonoztam a 'csapkodást' vigyorogva. Miután mindannyian elmentek mentem a dolgomra. Amíg a ruháimat kiválasztották Tae Jun-nak a sminkjét igazították meg, utána cseréltünk. 

Munka után elmentünk meginni egy kávét, miközben jókat nevettünk és beszélgettünk mindenféle dolgokról. A kávé elfogyasztása után elköszöntem Tae Jun-tól és felhívtam Kevin-t.

  - Szia! Végeztem. - szóltam bele a telefonba.

  - Rendben. 5 perc és ott vagyok érted. - mondta, majd letette. Ez nem jó. De tartotta az időt, amit mondott. 

Amikor beléptünk a lakásba az előszobában egy nagy bőrönd fogadott. 

  - Ez...ez.. mi? Kevin ugye nem..? - fordultam felé.

  - Ez csak egy átmeneti állapot. Csak 1 hónap. - nyújtotta ki felém a kezét.

  - Miattam. Ez csakis miattam lehet. Hogy lehettem ilyen ... - gyűltek könnyek a szemembe, amiket Kevin gyorsan le is törölt.

  - Dehogy is. Ennek hozzánk és a ma készült képekhez van köze. Elkezdett terjedni a hír, hogy együtt vagyunk, de a mai képek után, amik rólad és Tae Jun-ról készültek még nagyobb lett a káosz. A riporterek hamar rá fognak erre kapni és a menedzserrel azt beszéltük meg, hogy 1 hónapra a fiúkkal együtt egy lakásba költözünk. - szorított mellkasához amibe belefúrtam arcom.

  - Hogy kerültek ki a képek? Hiszem még csak pár órája készültek. - húztam még közelebb magamhoz.

  - A menedzserrel ezen gondolkodtunk, de azt mondta kifogja deríteni. Bíznunk kell benne, de nekünk is gondolkodnunk kell, hogy ki, miért és mikor csinálhatta. - mondta, majd egy csókot nyomott a fejem tetejére - A következő 1 hónapban nagyon vigyáznunk kell, hogy mikor és hol találkozunk. Nem szeretnék elmenni, de muszáj annak érdekében, hogy rendbe jöjjön minden és senkinek ne essen bántódása. Főleg neked. - elhalkult a hangja és elengedett.

  - Mikor kell indulnod? - kérdeztem lehajtott fejjel, miközben mély levegőt vettem, hogy megnyugodjak.

  - Nemsokára jönnek értem. Talán egy másfél óra. - mondta és közben megfogta a kezem, majd behúzott a hálószobába. Becsukta az ajtót, de a kezem még mindig nem engedte el. Lassan odasétált velem az ágyhoz, megcsókolt és lefektetett. Amikor Kevin is ráfeküdt az ágyra még jobban besüppedt és a sok kispárna közt majdnem elvesztem. Erre kuncognom kellett, ami átragadt rá is. Mellém feküdt és átkarolt a derekamnál.

  - Megvárom míg elalszol. Majd csak utána megyek el. - húzott közel testéhez. Háttal voltam neki így nem volt nehéz. Nagyon szeretem, ha közel van hozzám.Velem van, szeret. Úgy érzem nincs és nem is lesz semmilyen rossz dolog.

  - Várjunk! Én még nem is fürödtem! - pattantam volna fel,de Kevin visszarántott és rám feküdt.

  - Ráér az reggel is. Kérlek most maradj itt. Hadd lássam ahogy elalszol. - súgta a fülembe.

  - De...

  - Kééérleeeek...

  - Jó, de kérek jó éjt csókot. - csücsörítettem, mire meg is kaptam. Gyorsan bebújtunk a takaró alá. Az álom nagyon gyorsan leragasztotta a szemem. Abban reménykedtem, hogy itt hagyják szerelmem legalább ma éjszakára. Tévedtem. Az a tudat, hogy Kevin 1 hónapig nem lesz megrémített. De mondta a kivételt is. Találkozhatunk, mert az nincs megtiltva, de nagyon kell vigyázni. 

Reggel már egyedül ébredtem. Teljes csend uralkodott a lakáson. Ez nem jó. Ebbe bele fogok őrülni. Már most rossz ez a magányos hallgatás. Meddig fogom bírni? Nem sokáig. De mit kellene tennem, hogy enyhítsek ezen az egészen? El kell mennem egy időre valakihez. A csajokhoz! Kipattantam az ágyból és a telefonomért nyúltam. Bepötyögtem az otthoni számot. Párat kicsöngött, majd MinAh felvette.

  - Igen? -szólt bele kómás hanggal.

  - Szia MinAh. Jeong Eun vagyok. Egy kérdésem lenne. - tértem a tárgyra.

  - Mondd nyugodtan.

  - Csak azt szeretném megkérdezni, hogy egy ideig odaköltözhetnék hozzátok? - kérdeztem meg kis hezitálás után.

  - Mi történt? Szakítottatok vagy mi? Remélem nem. 1 hónap nem a világ vége. 1-1 találkozással ki lehet bírni.

  - Nem. Nem szakítottunk, de nekem nem bejövős ez a nagy csend itthon. - indokoltam a kérdésem.

  - És mikorra tervezted, hogy jössz? 

  - Gyorsan összepakolok pár cuccot és megyek.

  - Rendben. Van kulcsod és szívesen látunk mint mindig. De, ha nem baj akkor én most visszafekszek, mert tegnap nagyon hosszú napom volt. - mondta és ásított egyet.

  - Oké. Nemsokára megyek. Szia.

  - Szia. - köszönt el, majd letettük.

Elmentem, összeszedtem a fontosabb dolgokat, bekaptam pár falat reggelit és már úton is voltam. A buszon nem voltak sokan, így volt hely a táskámnak is. 15 perc utazás és még pár perc séta után már az ajtót nyitottam. Még mindannyian aludtak, ezért csöndben elfoglaltam a vendégszobát. Kipakoltam és vissza mentem a konyhába reggelit csinálni barátnőimnek, hogy kedvükre tegyek. Miközben a kenyerek a pirítóban készültek megterítettem 4 személyre, elővettem a narancslevet és öntöttem a poharakba. Amint a pirítósok elkészültek minden tányérra tettem egyet, a maradékot pedig középre helyeztem egymásra tornyozva. Elmentem a hűtőhöz paradicsomért, vajért, paprikáért és az egyéb dolgokért. Amikor mindennel kész lettem megjelent ChaeRim, mögötte HyoRi. 

  - Jeong Eun! - ugrottak a nyakamba.

  - Sziasztok! - köszöntem mikor elengedtek - Gyertek csináltam reggelit.

  - De jóóó!! - örült meg Hugi - Végre olyan reggeli amit nem valamelyikőnk csinált és nincs megégve.

  - Jó-jó vettem a célzást. - emelte fel a kezét Chae - Mostantól te csinálod a reggelit. - kócolta össze a hajam - De HyoRi! Az az estet csak egyszer történt meg.

  - Igen. Ez igaz.

  - Akkor csönd.- nyújtott nyelvet ChaeRim.

  - Hé! Én is itt vagyok ám. Gyertek enni. Most lett kész. - mondtam mire bólintottak és helyet foglaltak az asztalnál - Mindjárt jövök csak felkeltem MinAh-t. Nyugodtan kezdjetek el enni. - lassan elindultam felfelé a lépcsőn. Amikor elértem a szobája ajtajához csöndben bekukkantottam. Az arca alig látszott ki a takaró alól, de lélegzett. Odaosontam az ágya széléhez és mielőtt leülhettem volna, hogy felkeltsem jött egy üzenetem, amit csak a telefonom rezgése tudatott velem. Elővettem és megnéztem mit írt Kevin: 

Szia. Hogy vagy? Remélem jól aludtál,

 attól függetlenül,hogy nem voltam veled. 

Amint tudom elintézem, hogy tudjunk találkozni.

És egy kérdés: nem láttad véletlen Hoon-t?

Még ha te nem is tudod barátnőidet nem tudnád meg kérdezni?

Nagyon fontos lenne, mert nem veszi fel a telefont

és a főnök meg a menedzser nagyon dühösek. Köszönöm!

Szeretlek ♥ Kevin

Az üzenet elolvasása után elgondolkoztam, de közben megmozdult a takaró és egy Hoon nyújtózkodott ki onnan. Volt rajta egy trikó és egy rövidnadrág. Miután megnyújtotta izmait körbenézett és észrevett engem, amint nagy szemekkel bámulom.

  - Te... te meg mi a francot keresel itt, Hoon??? - néztem rá szúrósan.

  - Ömm... 

  - Neked nem a fiúkkal kellene lenned? Tudod te, hogy most milyen dühös lehet a menedzseretek és a főnökötök? - léptem közelebb.

  - Nyugi. El vagyok engedve. - mondta kissé rekedt hangon.

  - El??? Te most komolyan beszélsz? Kevin most írt egy üzenetet, hogy mindenhol téged keresnek. A telefont sem veszed fel! A főnök és a menedzser iszonyú pipa. - keltem ki magamból mire MinAh felriadt.

  - Jeong Eun! Nem lehetne egy... kicsit ... - nem fejezte be a mondatot amikor meglátta, hogy Hoon-nal kiabálok.

  - Nem. Nem lehet halkabban! - elkaptam tekintetem MinAh-ról és ismét Hoon-t néztem - Most megfogod magad és felöltözöl, majd elvonszolod magad a telefonodig és felhívod Kevinéket! Gondolom nem akarod, hogy még jobban hátsóba rúgjanak. 

  - Oké-oké. Értettem főnökasszony. - emelte fel mindkét kezét és mosolygott miközben kikelt az ágyból. Összeszedte a cuccát és adott egy gyors csókot MinAh-nak, mire én csak kerek szemekkel néztem. Aztán elment.

  - Miért nem szóltál, hogy legalább itt van? - sóhajtottam.

  - Sajnálom. - hajtotta le a fejét.

  - Van mit, mivel most nagy bajban van.

  - Sajnálom. - ismételte.

  - Jó. Ezt majd később. Most gyere reggelizni. Kevinnel is beszélni fogok. Remélem azért nem fogják nagyon leszedni a fejét Hoon-nak. - mondtam és kinyújtottam a kezem MinAh felé amit ő elfogadott és együtt mentünk vissza az éppen reggelizőkhöz.

  - Mi történt? - érdeklődött HyoRi - Mi volt ez a nagy kiabálás?

  - Később. Most együnk. Aztán vár a munka. - ültem le én is az asztalhoz.

  - És ma meddig maradsz? - kérdezte Chae.

  - Nem csak ma leszek veletek. Még egy jó darabig. De ha zavarok vagy valami akkor haza megyek.

  - Dehogy is. Nyugodtan maradj. Nem azért kérdeztem. Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott.

  - Akkor jó. Na de siessünk, mert mindjárt mennünk kell dolgozni.

Egy 20 perc múlva már készen is voltunk. Átöltöztünk, összepakoltuk a dolgainkat, majd elindultunk munkába. 

Folyt. Köv.

10. Lebuktunk? (Kevin)

Kevin szemszöge:

  - Jeong Eun! - szóltam kis figyelmeztetéssel szerelmemre.

  - Ke..Kevin.... - nézett rám meglepve, miközben a 'partnere' letette.

  - Szüneten vagyok, de látom megzavartam valamit. Majd este találkozunk otthon. Viszlát! - intettem és elindultam a kijárathoz.

  - Kevin várj! - kiabált utánam a srác.

  - Dolgom van. 

  - Egy percet kérek. - erősködött és megfogta a vállam, hogy megállítson.

  - Mint mondtam nem érek rá.

  - Nem érdekel. Akkor is meg fogsz hallgatni. 

  - Fél perc. - adtam meg magam.

  - A nevem Park Tae Jun és Jeong Eun munkatársa vagyok. Amit az előbb láttál az csak a mai munka része volt. Nem akartuk megtenni. Én elmentem csak azért, mert nem akartam, hogy baj legyen, de utánam jött és biztatott. A mostani fotózás nagyon fontos a jövőt illetően, a számára is és az én számomra is. - vett egy nagy levegőt - És nem szeretném, ha ez a kis semmiség kárt tenne a kapcsolatotokban.

  - Te mégis honnan..? - lepődtem meg.

  - Az most lényegtelen. vágott a szavamba - Az amit mondani szeretnék, hogy emiatt ne legyetek rosszban. Ne haragudj rá. Csak munka.

  - Még valami? - kérdeztem, majd zsebre dugtam a kezem és oldalra fordultam.

  - El ne merj most menni! - figyelmeztetett - Inkább sétálj oda a csajodhoz és ne legyél ennyire gyerekes. Ne fuss el!

  - Én nem futok el. Nem vagyok gyáva típus, csak tudod nagyon rossz volt látni ezt az egészet. - válaszoltam kissé ingerülten.

  - Tudom és megértelek, de komolyan mondom. Menj oda hozzá. Meglepte, hogy pont most jöttél és látnod kellett. Ahogy ismerem most az öltözőben van és aggódik, hogy haragszol-e rá. - világosított fel.

  - Nem tudom. A munka az csak munka. De amit láttam... 

  - Csak azt láttad, hogy dolgozunk.

  - Merre van? - sóhajtottam.

  - Az öltözőben kuksol nagy valószínűséggel. 

  - Köszönöm.

  - Nincs mit.

Intettem és elindultam az öltöző felé. Amikor oda értem bekopogtam, de nem érkezett válasz így lassan benyitottam. Jeong Eun háttal volt nekem. Egy székben ült lehajtott fejjel és sírt. Halkan odasétáltam mögé és átkaroltam. Egy picit megugrott, de szorosan megfogta a kezem.

  - Én... nem akartam...hogy ez..legyen..Kérlek.. ne haragudj rám... Sa..sajná..lom. - kért bocsánatot szipogva.

  - Ssshh... Nincs semmi baj. Csak egy munka. Nekem kellene bocsánatot kérnem, mert rosszul reagáltam. De hirtelen rossz volt látni ahogy más csókol meg. Szerintem kicsit féltékeny is voltam és vagyok is. - próbáltam jobb kedvre deríteni, mert miattam potyogtak a könnyei. 

  - Féltékeny? - lepődött meg kissé. 

  - Nem tudom. Talán mert ragaszkodom hozzád. Mert szeretlek és csak magamnak akarlak. Nem szeretnék osztozkodni rajtad. - vigyorogtam - Na, ne sírj. - fordítottam meg a széket, hogy szembe legyen velem - Minden rendben van. - töröltem meg az arcát. 

  - Biztos? Hiszen láttad a.. - kezdett el beszélni, de egy csókkal befogtam a száját. 

  - Ne aggódj annyit. Ez a munkádba tartozott, de ne legyen rendszer csinálva belőle, mert akkor nagyon féltékeny leszek. - mosolyogtam biztatóan. 

  - Rendben. Nem lesz rendszer. Tényleg meddig maradsz? 

  - Hmm.. - néztem rá az órámra - Még van másfél órám. Elmegyünk ebédelni? - kérdeztem.

  - Persze csak rendbe szedem magam. 

  - Akkor a kocsiban várlak. Siess! - integettem és kimentem az ajtón.

Lassan kiballagtam a kocsihoz, majd beszálltam. Nagyon oda kell figyeljek erre a Tae Jun nevű srácra. Nem tetszik nekem ahogy Jeong Eun-re néz. Akar valamit tőle, de remélem nem azt, hogy elveszi tőlem. Tudom, hogy Jeong Eun megbízik benne. Mit akarhat pontosan? Mire megy ki a játék? Hogy bízhat szerelmem ennyire ebben a srácban? Hogy engedhette meg neki, hogy csak a munka miatt 'így' megcsókolja? - gondolkoztam hosszú percekig, majd megjött az is akire vártam és óvatosan beszállt a kocsiba.

  - Itt is vagyok. - mosolygott.

  - Akkor menjünk enni. - mondtam és elindítottam a kocsit.

Útközben kérdezgetett az eddig történtekről, amit viszonoztam. De amikor ismét elértünk a csókos jelenethez mindketten elhallgattunk. Zavaró csönd telepedett kettőnk közé, amit egyikőnk sem mert megtörni. Az elkülönített kis étteremhez érve leparkoltam, majd bementünk és kértünk egy asztalt. Kicsivel később már mindketten eldöntöttünk mit szeretnénk enni és megrendeltük. Amíg az ebédre vártunk alig beszéltünk valamit, pedig azt hittem, hogy amit láttam már nem kelt bennem semmilyen érzéseket csak Tae Jun és a szándékai. De rájöttem, hogy még mindig rossz visszagondolni a nemrég történtekre. Mielőtt kihozták volna az ételt Jeong Eun megtörte végre a csendet.

  - Még mindig haragszol? - kérdezte, mire a szemébe néztem, aggódik.

  - Mondtam, hogy nem. - küldtem felé egy bizonytalan mosolyt.

  - Látom rajtad, hogy nem vagy őszinte. - vette észre - Kevin, figyelj. Ez volt a feladatunk. Köztünk nincs semmi és nem is lesz. Csak egy munkatárs és barát. De, ha gondolod akkor akár ezerszer is mondom, hogy sajnálom. - nézett elszántan a szemembe.

  - Nem kell. Nincs baj. 

  - Kevin! Légy szíves és ne hazudj. Tudom, hogy rossz. Őszintén, én is így reagálnék. - mondta mire csak vettem egy mély levegőt.

  - Szeretlek és nem akarlak elveszíteni, de ez a srác rossz érzéseket kelt bennem. Attól félek, hogy egyetlen célja van : elvenni tőlem. - vallottam be.

  - Sosem hagynálak el. Ezt te is tudod. - mondta és megfogta a kezem.

  - Igen, de akkor is félek. Megrémiszt, hogy mi lesz, ha sikerül neki. - fontam össze az asztalon lévő kezünk ujjait.

  - Ettől nem kell félned. Melletted maradok, mert én is szeretlek. Szerintem jobban, mint azt valaki gondolná. - pirult el.

  - Köszönöm.

  - Ezen nincs mit megköszönni. Lüke! - takarta el az arcát. Annyira vicces és édes ilyenkor. Egy kicsit megnyugodtam, hogy ezeket mondta.

Közben megérkezett az ebédünk is, amit 20 perc alatt el is fogyasztottunk, majd visszamentünk a fotózására. De amikor beléptünk nagy meglepetésünkre a menedzser és a banda többi tagja is bent volt és a fotóssal, meg persze Tae Jun-nal beszélgettek. Nagyon komolyak voltak így tudtam, hogy valami baj van. Odamentünk hozzájuk és köszöntünk, majd a menedzser félrehívott. 

  - Te erről nekem egy szót sem szóltál! - háborodott fel, közben képeket szorongatott.

  - Miről beszél? - hirtelen a kezembe nyomott két papírt. Ránéztem és egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni. 

  - Magyarázd meg nekem ezt az egészet Kevin! - hallottam a hangján, hogy nagyon dühös.

  - Ezek hogy kerültek önhöz? Pedig ma készültek. Mielőtt ide jöttem. - néztem ismét a képekre, amin Tae Jun és Jeong Eun voltak. 

  - Mindenhol ezek virítanak az interneten. És egy nagy cikk rólad és Jeong Eun-ről. Egyenlőre csak találgatnak, mivel párszor láttak titeket az utcán együtt, meg persze egy-két helyen. Azokról is készültek képek. Hogy lehettél ennyire figyelmetlen Kevin? - mondta a menedzser és folyton engem nézett. 

  - Én... Nem tudom, hogy hogy történt pedig nagyon vigyáztam. Már a banda debütálása óta nagyon vi... - nem tudtam befejezni a mondatom, mert közbeszólt.

  - Csak a banda debütálása óta? - lepődött meg - Előtte? Nem is gondolkodtál, hogy hol és hogyan mutatkozol? Vagyis mutatkoztok. - javította ki magát, majd folytatta - Reméltem, hogy van annyi eszed és a többieknek is, hogy nem csináltok semmi meggondolatlant a nyilvánosság előtt.

  - Többiek? - kérdeztem vissza magyarázatot várva.

  - Igen jó hallottad. Te, Hoon és Eli. Hogy lehettetek ilyen felelőtlenek? - kérdezett ismét, de válaszolni nem tudtam - Az még rendben van, hogy az újságíróktól távol voltatok abban a lakásban, de egy időre el kell onnan jönnöd és az egész csapatot egy lakásba rajuk. Nem lesz ennek jó vége. - figyelmeztetett.

  - Mennyi ideig kellene elmennem otthonról?

  - Fogalmam sincs, de egy jó darabig. Szerintem maximum 1 hónap. Közben nem tiltom meg teljesen, hogy találkozz Jeong Eun-nel, de mindig veled leszek. Csak ennyit tudok engedni. Amíg nem csendesül le ez az egész, addig nagyon vigyáznunk kell. 

  - Rendben. Hoon és Eli tudják már?

  - Persze és ők is egyet értettek. - bólintott a menedzser.

  - Lehet egy kérdésem?

  - Nyugodtan. - bólintott még egyet.

  - Hoon és Eli mikor? És mit csináltak?
  - Hát Kevin... amikor a barátnőd születésnapi partija volt és ti ketten az öltözőben voltatok... - köszörülte meg a torkát, majd folytatta - A társaidhoz odamentek Jeong Eun barátnői. Először Hoon elhívta táncolni MinAh-t, utána Eli ettől felbátorodva ChaeRim-et. És kicsit összemelegedtek tánc közben. De a rajongók jelen voltak. Nem sok csak kettő-három, de elegen voltak ahhoz, hogy képeket tudjanak készíteni. 

  - Értem. Mikorra gondolta a költözést? - érdeklődtem.

  - Még ma este. Nem lenne jó ha napközben vinnénk véghez, mert az túl feltűnő. - válaszolta azt, amire nem is akartam gondolni.

  - Rendben. Most menjünk vissza a többiekhez. majd munka után elmondok mindent Jeong Eun-nak. De egy valami nagyon nyugtalanít. Hogy lehet az, hogy a Tae Jun-ról és Jeong Eun-ról készült képek már fent vannak? Nem értem. - ingattam a fejem.

  - Én sem, de ki fogom deríteni. Menjünk vissza most többiekhez és a többit, majd később. Remélem bejön a terv. - mondta a menedzser és visszamentünk a többiekhez.

Folyt. Köv.