Kevin szemszöge:
Reggel telefonom csörgésére ébredtem. Lassan kinyúltam érte és felvettem.
-Igen? - szóltam bele álmos hangon.
-Jó reggelt. Csak azért hívlak, mert a főnök szólt, hogy be kell mennünk egyeztetésre. - vágott bele Soohyun a közepébe.
-Most? - próbáltam hangommal kifejezni mennyire nincs kedvem hozzá.
-Nem még van egy kis időd, de nem sok.
-Ajjj... Rendben, 1 óra és ott vagyok. - egyeztem bele, mert más választásom úgy sincs.
-Oké, de ne késs!
-Nem kések nyugi. Csak még van egy kis dolgom. - mondtam közben lassan kikeltem szerelmem mellől.
-Kevin?! Kérdezhetek valamit? - a leader hangján hallottam, hogy nagyon tudni szeretne valamit.
-Persze, de gyorsan. - sürgettem, hogy minél hamarabb túl legyek rajta.
-Jeong Eun tudja már? - sejtettem ezt a kérdését.
-Miért fontos ez? - kérdeztem vissza.
-Mert fontos! De most komolyan..tudja már? - a fene, hogy ilyen kitartó.
-Nem.- válaszoltam röviden. - De mehetek készülődni? - sürgettem tovább.
-Csodálkozom, hogy nem látott még a hírekben. De most már nem tartalak fel, mert sosem érsz ide. Ne késs! Szia. - köszönt el végre.
-Mondtam, hogy nem kések. Szia! - kinyomtam a telefont, majd letettem az asztalra.
Lassan elvonszoltam magam a fürdőszobáig kicsit felfrissülni. Kb 10 percig voltam bent utána lementem a konyhába reggelit csinálni. Először magamnak. Miután megettem készítettem Jeong Eun-nek is, amit felvittem és letettem az éjjeli szekrényre rajta egy kis üzenettel. Lassan odahajoltam hozzá és megpusziltam homlokát. Olyan szédítő illata van még most is, hogy az hihetetlen. - Végre megtaláltam azt a személyt aki feltétel nélkül szeret,és....megbízik bennem. Nem bírom már sokáig ezt. Rossz érzés titkolózni előtte, de nincs más választásom, ha meg akarom védeni az újságíróktól. Lehet elmondom neki ma..vagy holnap..nem! Várok még egy kicsit. Azt sem tudom hogy kezdenék bele a mondandómba. Félek attól, hogy mi fog történni miután elmondtam neki a dolgokat. - gondolkoztam, miközben kikészítettem neki estére a ruhát és cipőt, amit én választottam. Végeztem az előkészületekkel és én is elkészültem meg persze felkészültem az indulásra. Felkaptam a kocsi kulcsot, a lakás kulcsom és elindultam. Autóba pattantam és lassan elkocsikáztam a céghez. Nem siettem el semmit. Mikor beértem a konferencia terembe már mindenki bent volt csak én hiányoztam. Az ajtóban illedelmesen meghajoltam, majd az asztalhoz sétáltam és leültem Eli és Kiseop közé.
-Nos akkor kezdhetjük? - kérdezte a főnök mire csak bólogattunk.
Amint végzett a főnök a mondandójával a fiúkkal elmentünk ebédelni utána pedig tánc próbára. A mai gyakorlásra kiszabott 3 és fél óra nagyon lassan telt, de végül végeztünk. A koreográfus meghajolt és kiment. Órámra néztem ami 6 órát mutatott. Elmentem átöltözni és indultam is haza Jeong Eun-ért. A kocsival leparkoltam a ház előtt, kiszálltam és bementem a lakásba.
-Megjöttem! - mondtam cipőm levétele közben.
-Szia! - ugrott a nyakamba szerelmem, majd egy kis csókot lehelt ajkamra.
-Kész vagy? Mehetünk? - kérdeztem amíg öleltem.
-Igen. De hova is megyünk? - láttam szemeiben azt az izgatott csillogást.
-Nemsokára megtudod. - mosolyogtam - Megnézhetlek? - bólintott és kicsit távolabb állt tőlem - Fordulj körbe! - szépen lassan körbefordult én pedig leesett állal néztem, hogy mennyire illik rá a ruha - Gyönyörű vagy. - húztam magamhoz és ismét megcsókoltam.
-Köszönöm. - pirult el - Akkor induljunk. - bólintottam, majd kézen fogtam és bezártuk a lakás ajtaját, kocsiba pattantunk és elindultunk.
Egész úton töprengtem. - Mikor lenne helyes elmondanom neki, hogy egy U-KISS nevezetű banda tagja vagyok már lassan másfél hónapja? Egy dolog biztos: nem fog örülni, hogy eddig nem szóltam. A többi reakciójáról fogalmam sincs. Félek, de tudom, hogy szeret és én is szeretem remélem meg fogja érteni. Nem húzhatom tovább. El kell mondjam neki, de ha elveszítem a bizalmát nem tudom hogy fogom rendbe hozni a dolgokat.....-agyaltam tovább - KEVIN! Szedd össze magad! Ne legyél ennyire gyáva. Sem neki sem neked nem lesz ez jó ha így folytatod és tovább titkolod. Mondd el neki! - szólt rám egy belső hang. Igen! Elmondom, de csak ha haza értünk. Addig van időm gondolkodni, hogy mit és hogyan mondjak
Folyt. köv.
